Ha nemkívánatos lóhere nő a pázsiton, az egyetlen megoldás általában a trágyázás és a szikesítés kombinációja. De megfordíthatja az asztalokat, és a gyenge gyep helyett a lóherével beültetett terület buja zöldjére hagyatkozhat.
Miért válasszunk lóherét pázsit helyett?
A pázsit helyett a lóhere olyan előnyöket kínál, mint az alacsonyabb karbantartási igény, a nitrogénszegény talajokhoz való alkalmazkodóképesség, az árnyéktűrés és az ökológiai változatosság. A lóhere-gyep keverék rugalmas, kopásálló és vonzó gyeppótló.
A lóhere okai gyeppótlóként
Néha még a szívós gyepfajták is nehezen tudnak érvényesülni egy adott, sűrű növekedésű területen. Például a következő okok okozhatják ezt:
- nitrogénszegény talaj
- túl sok árnyék
- Vízesés a földben
A lóhere nem tűri jól a vízelöntést, de a légkörből származó nitrogénjét a gyökereken lévő gócbaktériumok révén képes tárolni. Ezenkívül a lóhere gyeppótlóként általában jóval kevesebb odafigyeléssel röviden tartható, mint a legtöbb fűfajtánál. Egy másik ökológiailag értékes tény: A vörös és fehér lóhere gömb alakú virágai értékes nektárforrást jelentenek a lepkék, poszméhek és méhek számára.
A lóhere helyes vetése és gondozása a kívánt területen
Vetés előtt a tervezett területet a lehető legjobban ki kell egyengetni. Azonban álljon ellen a kísértésnek, hogy egyszerűen kézzel szórja ki a lóheremagot, mivel ez szinte mindig nagyon szabálytalan eredményt hoz. Jobb, ha a magokat finom, omlós vetéstalajjal keverjük össze, és egyenletesen osszuk el az előkészített területen. A magokat legfeljebb 1-2 cm-es talajjal kell befedni, és a csírázási szakaszban egyenletesen nedvesen kell tartani. Az is fontos, hogy ne lépjen be a területre, mielőtt a növények kellően erőteljesen fejlődtek.
Tippek az egészséges lóherepepért
Annak érdekében, hogy a lehető legvonzóbb gyeppótlást kapja, a különösen kislevelű lóherefajták vetőmagjai a szakkereskedésekben kaphatók. A lóhere és a pázsitmag keverve is rugalmas lóhere gyepet hozhat létre. Mivel a lóhere viszonylag erős, de erős igénybevétel esetén kissé érzékeny is, a lépcsőkövekből vagy ösvénylapokból készült utak segítik a lóhere felületének védelmét.
Tipp
A vörös és fehér lóhere strapabíró és évelő, de meglehetősen rövid életű. Ezért a növényeknek lehetőség szerint rendszeresen szaporodniuk kell önvetés útján, és nem szabad túl rövidre tartani őket. A legtöbb lóhere általában vegetatívan szaporodik a futókon keresztül.
