Állandó pletyka szerint a szitakötők csíphetnek és haraphatnak. Az olyan kifejezések, mint az „ördögtű” és a „lóhalál” körbejárnak. Ez bizonytalanságot okoz a családi kertben és útközben, amikor szitakötőkkel találkozik. Ez az útmutató fellebbenti a fátylat az ártalmatlan szitakötőket körülvevő tévhitről.
A szitakötők megcsíphetik az embereket?
A szitakötők nem tudnak csípni, mert védekező szúró helyett csak tompa petehártyájuk van. Nem is harapnak embereket, mert nem tekintik őket ellenségnek vagy prédának. A szitakötők szintén nem mérgezőek, mert nem rendelkeznek méregmirigyekkel.
- A szitakötők nem csípnek. A nőstények soha nem használják tompa petetartójukat védekező gerincként.
- A szitakötők nem harapnak. Az extrém vészhelyzetben kinyitott szájrészek a legrosszabb esetben enyhe becsípődést okozhatnak.
- A szitakötők nem mérgezőek, mert nincsenek méregmirigyeik.
A szitakötők nem csípnek
A szitakötők kiváló rovarok, lélegzetelállító képességekkel. A késelés nem tartozik ezek közé. Valójában egy lenyűgöző gerinc látható a has végén. Aki nem tudja, mit keres, az megijed ettől a látványtól. Már őseink is meg voltak győződve arról, hogy az ilyen nagy csípők sokkal veszélyesebbek, mint a kis darázs- vagy méhszúrók. Legfőbb ideje, hogy ezt a tévhitet megnyugodjon. Az alábbi táblázat összefoglalja, hogy a szitakötők miért nem csípnek más rovarokhoz képest:
| Statakötők | Darazsak | Méhek | Poszméhek | |
|---|---|---|---|---|
| gerincforma | tompa | hegyes | hegyes | hegyes |
| Centrifugálás funkció | Orbit fúró | Wehrstabe | Wehrstabe | Wehrstabe |
| méregmirigykel | nem | igen | igen | igen |
A szerencsétlen tévhitek láncolata kiérdemelte a szitakötő második „Ördögtűje” nevet. Mindenki tudja, hogy a darázscsípés nagyon fájdalmas lehet. A méh- vagy poszméhcsípést napokig tartó tünetek is kísérik. A hatalmas szitakötők összetéveszthetetlen szúrókkal veszélyes szörnyrovarok bélyegét kapják. A valóság teljesen más képet ad nekünk.
Pacifisták petevezetővel
Ami úgy néz ki, mint egy szúró, az valójában egy fektetőeszköz
Egyes hazai szitakötőfajok szegmentált hasának végén lévő szúrót kizárólag tojásrakásra használják. Továbbá ez az álszúrás tompa, ezért nem tekinthető tűnek. A helyes név ovipositor. Ez egy eszköz a szaporodáshoz, amelyet a megtermékenyített peték puha aljzatba helyezésével vízben vagy víz közelében helyeznek el. Ez a feladat a nőstényekre hárul, így a hím szitakötők petekötő nélkül születnek.
Egy tompa petekötő nem hatol át az emberi bőrön, még akkor sem, ha a szitakötő akarná. A vakítóan színes helikopternek azonban nincs ilyen szándéka. Hasonlóképpen a jópofa rovarok sem a lovak életét keresik. A „lóhalál” kifejezés tehát a mesék földjéhez tartozik. A szitakötők a rovarok birodalmában a pacifisták közé tartoznak, barátságos és félénk beállítottság jellemzi őket.
Az ókorban a darazsaknak, méheknek és poszméheknek is tompa peterakása volt. Az evolúciónak azonban más tervei is voltak a rovarok e kategóriájának szaporodási eszközeivel kapcsolatban. A fejlődés során a petezsák éles, mérgező védekező szúróvá alakult át. Emiatt a méhcsaládban csak a királynőknek és a munkásoknak van csípés, amit az óvatlan emberek időnként éreznek. A hímek hátramaradnak. A fenyegetéseknek egykor nem volt petevezetője, ma pedig nem büszkélkedhet védekező szúróval.
Excursus
A remegő repülés nem támadás
A szitakötők merész légi akrobaták. Lenyűgöző repülési képességeik egy széles körben elterjedt tévhit eredete. Egyes szitakötőfajták akár 50 km/órás végsebességet is elérhetnek, és a teljes repüléstől hirtelen lelassulhatnak. A rovarok remegve maradnak a levegőben, és dühös összetett szemükkel nézik a környéket. A kíváncsi szitakötők gyakran használják ezt a repülési technikát, hogy közelről megvizsgálják a területükre érkező látogatókat. Sajnos a zseniális rázórepülést sokan félretámadnak, majd a kíváncsi szitakötők bánatára végzetes ellenreakciók követik.
A szitakötők nem harapnak
A szitakötők éles szájszervüket használják kitinhéjak feltörésére; nem képesek megharapni az embert
Erőteljes szájszervükkel a szitakötők szinte bármilyen rovarhéjat feltörnek. Valójában vannak hegyes, éles szélű fogak a felső állkapocsban, amelyek könnyedén ledarálnak minden zsákmányt. Ezek a tömör állkapcsok a forrása az agresszív szitakötők mítoszának, amelyek rosszkedvűen keresik az embereket, hogy megharapják őket. Igaz: a szitakötők nem harapnak. A következő összefüggések megmagyarázzák, hogy miért van ez így:
- Az emberi bőr túl vastag a szitakötőfogak súlyos sérüléseihez
- A szájüreg elsősorban élelmiszerek felszívására szolgál
- A szitakötők csak nagy szükség esetén használják az állkapcsukat védekezésre
Összetett szemük szempontjából az emberek nem ellenségek, és semmiképpen sem prédák a szitakötők számára. A száj ezért szorosan zárva marad, még akkor is, ha egy fáradt szitakötő leül a karjára, kezére vagy lábára pihenni. Aki azonban megnyomja vagy megszorítja az ártalmatlan természetes gyöngyszemet, ne lepődjön meg, ha megharapja. Nem kell tartani a súlyos következményektől, például a pók harapásától. Inkább az érintettek enyhe csípést észlelnek, mielőtt az ember által súlyosan csalódott szitakötő a levegőbe emelkedik.
Tipp
A Libellen.tv „Kings for a Summer” című filmje lenyűgöző betekintést nyújt a szitakötők életébe. A rovarbarátok három évig követték a szitakötők birodalmának növekedését és hanyatlását. A film elérhető DVD-n, Blue Ray-en és DVD-9-en 15,95 eurós áron. Izgalmas öröm az egész családnak.
A szitakötők nem mérgezőek
A méreg egy idegen szó a szitakötőkre. A festői szépségeknél a petetoronyon nincs méregmirigy, ami az értékes rovarpeték közvetlen közelében kontraproduktív lenne. Ezenkívül a szitakötők nem fecskendeznek be mérgező anyagokat a szájszervükkel. Az irizáló testtel való közvetlen érintkezés nem jelent veszélyt sem emberekre, sem háziállatokra.
Tippek egy szitakötőbarát kerthez
Miután a tévedések és a hamis gyanúk leple lerántják, egy felbecsülhetetlen értékű természeti gyöngyszem bukkan fel. A természetes kertben a szitakötők ingyenesen hozzájárulnak az ökológiai kártevők elleni védekezéshez. A békés dohányzóasztal bosszantó szúnyogok és legyek nélkül a kertben nyüzsgő szitakötőknek köszönhető. A színes rovarok romantikus esküvői táncokkal és izgalmas területi csatákkal kínálnak magával ragadó látványt. Jó okok egy olyan kertre, amely időtöltésre hívja a szitakötőket. Ezek az összetevők a következők:
- tiszta víz: álló vagy folyó víz mesterséges adalékanyagok, például klór nélkül
- buja ültetés: változatos növényfajták a parton és a vízfelületen
- szabad tóterületek: a szabad és zöld tóterületek kiegyensúlyozott kombinációja
- elegendő vízmélység: legalább 80 cm mély vízzóna a kerti tóban
- nincs növényvédőszer: a rovarirtó szerek, gombaölők, gyomirtó szerek és műtrágyák következetes kerülése
A szitakötők alapvetően bármilyen típusú víznek örülnek a kertben, természetes adottságokkal és sűrű partnövényzettel. A legtöbb nőstény szitakötő vízbe rakja tojásait. Három hónaptól öt évig terjedő fejlődési időszak után a kifejlett lárvák elhagyják a tavat, hogy a part közelében száron és leveleken keljenek ki.
Gyakran Ismételt Kérdések
A szitakötők megcsíphetik a macskákat?
A macskák veszélyesek lehetnek a szitakötőkre, nem pedig fordítva
A szitakötőknek nincs védekező csípője. Ami mérgező szúrónak tűnik a has végén, az valójában egy tompa petehártya. Emiatt az ártalmatlan szitakötők nem csíphetik meg a macskákat, a kutyákat és még az embereket sem. Ezzel szemben a helyzet másként néz ki. Ha egy repülő vagy remegő szitakötő felébreszti a macska vadászösztönét, annak nem lesz jó vége a szitakötő számára.
Meddig élnek a szitakötők?
A szitakötők életük nagy részét lárvaként töltik a vízben. Közép-Európában ez a szakasz három hónaptól, mint a korai nyilka (Sympetrum fonscolombii), öt évig tart, mint a tavaszi dámafélék (Cordulegaster) nemzetsége. Felnőttként a rovarok átlagosan hat-nyolc hétig élnek. Az európai fajok közül a matuzsálemek a téli szitakötők (Sympecma), amelyek felnőttként tíz-tizenegy hónapig élnek. A téli szitakötők azonban életükből négy és hat hónapig fagyva maradnak.
Hol nézhetsz szitakötőket?
A szitakötők természetes élőhelyükön történő megfigyelésére az álló vagy lassú folyású víz közelében van a legjobb lehetőség. Egyes szitakötők, mint például a csodálatos kékeszöld mozaiklányok (Aeshna cyanea), szintén szívesen tartózkodnak a víztestektől, például sűrűn zöldellő lakóövezetekben vagy kerti telepeken. A legtöbb európai faj számára a biotópok, tavak és buja partnövényzetű tavak jelentik a legnépszerűbb élőhelyeket.
Igaz, hogy hét szitakötőcsípés megölhet egy embert vagy egy lovat?
Ennek az állításnak nincs alapja, és abból az időből származik, amikor az emberek még hittek a boszorkányokban és varázslókban. A helyzet az, hogy a szitakötők nem szúrnak, mert nincs védekező szúrójuk. Hosszú, karcsú testük végén egy tompa petefészek található, amelyet kizárólag tojások elhelyezésére használnak. Ráadásul a békés, barátságos szitakötők nem álmodoznak arról, hogy embereket, lovakat vagy más melegvérű állatokat szúrnak.
A szitakötő gyakran ül a kertben, szárnyai lelógnak, hasa kinyújtva. A szitakötő meg akar szúrni?
Nem, Ön egy különleges pozíciót ír le, amelyet a szitakötők felvesznek a bemelegítésre. Hidegvérű rovarokként a szitakötőknek először meleg napfényt kell felszívniuk ahhoz, hogy aktívak legyenek. Ehhez a hasukat a nap felé fordítják, és leengedik a szárnyaikat. Ezért ez nem fenyegető gesztus, mert a szitakötők békés fickók, és nem tudnak szúrni.
Tudsz szitakötőket fogni?
Minden szitakötőfaj védett, és nem fogható. 80 európai faj kétharmada kritikusan veszélyeztetett, 20 százalékát pedig a kihalás fenyegeti. Az elmúlt 60 évben két pótolhatatlan szitakötőfaj tűnt el örökre. Annak érdekében, hogy felhívják a figyelmet e gyönyörű rovarok fenyegető helyzetére, a Német Természetvédelmi Szövetség (NABU) és a Német Nyelvű Szájgyógyászok Társasága (GdO) minden évben az év szitakötőjét jelöli.
Tipp
A szitakötők még zsenge lárvakorukban is idegesítő rovarokra és hernyókra vadásznak. Leselkedő vadászként a szitakötőlárvák lebegnek a víz felszínén, és figyelik a szúnyoglárvákat, vízibolhákat és egyéb zsákmányt. A potenciális áldozatokat maszkkal elfogják és megeszik.
