A Clover (Trifolium) növénynemzetségnek jelenleg több mint 245 fajtája van, amelyek közül 16-ot a mezőgazdaságban termesztenek takarmánynövényként vagy zöldtrágyaként. A közhasználatban más növények, például az erdei sóska (Oxalis nemzetség) is lóherének számítanak, bár taxonómiailag csak nagyon távoli rokonságban állnak a Trifolium nemzetséggel.
Milyen lóherefajták a leggyakoribbak a kertekben?
A kertekben leggyakrabban előforduló lóhere a réti lóhere (Trifolium pratense), a fehér lóhere (Trifolium repens) és az erdei sóska (Oxalis corniculata). A szarvfű (Lotus corniculatus), a perzsa lóhere (Trifolium resupinatum) és az alexandrin lóhere (Trifolium alexandrinum) szintén fontosak a mezőgazdaságban és a talajjavításban.
A leggyakoribb lóherefajták a kertben
A különféle lóherefajták önmagukban is elterjedhetnek a kertben, vagy kifejezetten termeszthetők. Míg egyes kertészek tudatosan lóherét termesztenek pázsit helyett, mások elkeseredetten küzdenek azért, hogy a lóherét kiirtsák a kertből. Az európai kertekben a leggyakoribb lóherefajták:
- Réti lóhere vagy vöröshere (Trofolium pratense)
- Fehérhere (Trifolium repens)
- Sóska (Oxalis corniculata)
További jól ismert lóherefajták:
- Szarvacska (Lotus corniculatus)
- Perzsa lóhere (Trifolium resupinatum)
- Alexandrin lóhere (Trifolium alexandrinum)
A réti lóhere különleges tulajdonságai
A réti lóhere a termőterület szempontjából a legfontosabb takarmánynövény az összes lóhere közül. A gyakran takarmánynövényként termesztett réti lóherét vörös színű virágzata miatt általában vöröshereként is szokták emlegetni. Ez a lóherefaj Európa egyik legrégebbi mezőgazdasági fajtája, mivel a réti lóherét már a 16. században termesztették Flandriában, Olaszországban és Spanyolországban. A többi mezőgazdasági lóherefajtához hasonlóan a réti lóhere is szereti a viszonylag hűvös, nedves helyeket, esős nyarakkal. Ez annak a ténynek köszönhető, hogy ezeknek a növényeknek viszonylag magas vízigényük van. Ezenkívül a vöröshere meglehetősen nehéz agyagos talajon termeszthető, a réti lóhere nem viseli jól a savas talajanyagot.
A fehérhere jellemzői
A vörösherével ellentétben az úgynevezett fehérhere (Trifolium repens) kúszó hajtásokat képez, amelyek a talajhoz közel nőnek és gyökeret eresztenek. A takarmányhüvelyesek közül a fehér lóhere az egyetlen olyan növény, amely hosszú távon kibírja az állandó legeltetést és a gyep megterhelését. Ezért ez a fajta lóhere különösen alkalmas gyeppótlóként. A fehérhere kevésbé érzékenyen reagál a hideg és aszályos fázisokra, mint a vöröshere. A fehérhere a talajviszonyok tekintetében is valamivel kevésbé igényes, mint a réti lóhere.
Talajjavítás lóherével
A mezőgazdaságban használt lóhere különböző fajtái fizikai és kémiai úton javítják a talajt. Egyrészt a lóhere finom gyökerei mélyen fellazítják a talajt, és így megelőzhetik a például a rendszeres gabonaművelés okozta talajkárosodást. Másrészt a lóhere gyökerén lévő gócbaktériumok a talajban is felhalmozzák a nitrogént, ami sok növény növekedéséhez fontos. A lóhere termesztésével azonban nem szabad túlzásba vinni, és fehér lóhere esetében három-négy éves termesztési szünetet kell tartani az egyes lóhere vetésforgók között, míg vöröshere esetében öt-nyolc év.
Amikor a lóhere kártevővé válik a gyepen
Bizonyos körülmények között előfordulhat, hogy a lóhere akaratlanul is szétterül a gyepen. Ha sok lóhere terül el a gyepen, a szarvforgáccsal való trágyázás (32,00 € az Amazonon) segíthet: Ezek elősegítik a fű egészséges növekedését anélkül, hogy a lóherét további foszfáttal látnák el (ahogyan más műtrágyák tartalmazzák). Tavasszal az is hasznos lehet, ha alaposan eltávolítjuk a lóherét a gyepről sikálóval. A csupasz területeket ezután műtrágyával kell ellátni, és a gyepet újra kell vetni. Súlyos esetekben vegyi anyagok is alkalmazhatók, amelyek csak a kétszikű lóherére hatnak, az egyszikű füvekre nem.
Tipp
A szilveszteri szerencseajándékként népszerű szerencsehere (Oxalis tetraphylla) négylevelű lóhere miatt különösen népszerű. Fagyérzékenysége miatt általában zárt térben termesztik, de nyáron a szabadban is termeszthető cserépben. A szerencsés lóhere kis tárológumói még ehetőek is.
