A bogyó (bot. Amelanchier) a vadon élő gyümölcsfák egy kis nemzetsége, amelyből körülbelül 20-25 különböző faja létezik világszerte. Az egyetlen Európában őshonos fajta a sziklakörte (bot. Amelanchier ovalis). Az erőteljes és robusztus bokrok tavasszal számos csillag alakú, fehér virág dús pompájával, nyáron egyformán sok kékesfekete és ehető bogyóval, ősszel pedig a levelek erős őszi színével gyönyörködtetnek.
Eredeti és forgalmazás
Az igénytelen vadgyümölcs szinte feledésbe merült, de az utóbbi években egyre nagyobb népszerűségnek örvend számos kerttulajdonos körében, és egyre gyakrabban telepítik. A mintegy 25 faj nagy része Észak-Amerikából származik, Európában csak a két méter magasra megnövő közönséges sziklakörte őshonos. Ez a faj vadon elsősorban meszes és meglehetősen száraz területeken nő, és még 2000 méteres magasságban is megtalálható. Másrészt a réz sziklakörte (bot. Amelanchier lamarckii) sokkal gyakoribb a kertekben, és lényegesen nagyobb, körülbelül hat méter magas, és esernyőszerű koronát is képez. Ez a faj eredetileg az észak-amerikai kontinens keleti részéről származik, de itt már régen szabadon engedték. Észak-Németországban a réz sziklakörte „ribizlifaként” is ismert.
Használat
A sziklakörtét elsősorban magányos növényként ültetik a kertben, bár egyes fajok sövényültetésre is nagyon alkalmasak. Esernyőszerű, de laza növekedésüknek köszönhetően a legtöbb fajta könnyen alá is ültethető, amelyhez a hagymavirágok különösen alkalmasak. A mélyebben gyökerező növényfajták telepítését azonban érdemes kerülni, mert a gyökér sekély gyökerei miatt a gyökérnyomást, így a vízért és tápanyagokért való versengést a kőkörte nehezen viseli. Az oszlopos fajták különösen jól illeszkednek kiskertbe és előkertbe, bár néhány kisebb fajta cserepes termesztésre is kiválóan használható.
Megjelenés és növekedés
A kertben az észak-amerikai fajok nagyobb dekorációs értékük miatt népszerűbbek, mint az őshonos európai sziklakörte. Valamennyi fajta elliptikus, legfeljebb hét centiméter hosszú és váltakozó elrendezésű levelekkel rendelkezik, amelyek egyes fajoknál réz-bronz színűek a bimbózás során. Ősszel a nyári zöld levelek a helytől és a talajviszonyoktól függően élénk rézszínűre narancsvörösre változnak. A közepes méretű és nagyobb cserjék növekedése kezdetben mindig lazán felfelé halad, a legtöbb faj koronája kiterjedt, ahogy öregszik, és összességében szélesedik. A feltűnően vékony hajtások olívaszürke színűek. Tavasszal - fajtól és fajtától függően április és május között - megjelenik a számos fehér csillagvirág, racém virágzatba rendezve. Júliusra kékesfekete, ehető bogyók fejlődnek ki belőlük - amelyek tulajdonképpen alma gyümölcsök. Ezek látványban és ízben is az áfonyára emlékeztetnek.
Gyümölcsök
Június és július között, fajtól és fajtától függően a legfeljebb hat méter magas fák és bokrok tele vannak apró bogyókkal, amelyek legfeljebb egy centiméteresek, és kékes-fekete színűek. érett. Ezeket nagyon kedvelik a madarak, de sokak számára nagyon ízlenek is – főleg lekvár és zselé formájában vagy alkoholos formában likőrként. A bogyók íze némileg a marcipánra emlékeztet, és számos egészséges összetevőt tartalmaz, különösen C-vitamint, vasat és egyéb ásványi anyagokat, valamint a szív és az erek számára nagyon egészséges flavonoidokat és gyulladáscsökkentő tanninokat. Észak-Németországban a sziklakörtét „ribiszkefaként” is ismerik, mivel az emberek asz alták, és úgy használták a gyümölcsöket, mint a mazsolát.
Betakarítás
A bogyónak tűnő gyümölcsök – akárcsak az aróniabogyók – valójában alma gyümölcsök, ahogy az „Amelanchier” nemzetségnév is jelzi. Ez a kelta nyelvből származik, és olyasmit jelent, mint „kis alma”. A gyümölcsöket azonban csak érett állapotban szabad feldolgozni. Eheted közvetlenül a fáról, de szedheted is főzéshez, pácoláshoz vagy szárításhoz. Azonban sietni kell, mert a lédús bogyókat tollas barátaink is keresik, és pillanatok alatt kifosztják az érett bogyókkal borított bokrot.
Feldolgozás
A cserebogyó enyhén kesernyés ízű és gyorsan romlandó gyümölcseit a legtöbb esetben nem nyersen fogyasztják, hanem a betakarítás után azonnal feldolgozzák. Nem tartanak sokáig, ezért nem szabad átmenetileg tárolni. Használhatja a sziklakörtét:
- lekvárok és zselék feldolgozása
- Levet facsarni belőlük
- áztassa be alkoholt és sok cukrot, hogy likőrt készítsen
- Készítsen befőtt belőle (más típusú gyümölccsel)
- szárítás (szárítóban vagy sütőben)
- fagyasztás (jó, ha nem kell azonnal feldolgozni a betakarított gyümölcsöt, ha nincs időd)
A szárított kőkörte íze hasonló a mazsolához, és ugyanúgy használható, akár müzlikhez, süteményekhez vagy desszertekhez, akár csak falatozáshoz.további információ
Toxikus
Ma már szinte feledésbe merült a szervízbogyó, mint gyümölcsbokor, és sokan éretten a kékes-fekete terméseket is mérgezőnek tartják - ami, ahogy már leírtuk, természetesen nem az. Csak a pépbe ágyazott magvak tartalmaznak kis mennyiségben cianogén glikozidokat, amelyek a szervezetben reakcióba lépve hidrogén-cianidot képezhetnek. Ez azonban csak akkor történik meg, ha a magokat megrágja, ahelyett, hogy egyszerűen lenyelné. Ezenkívül a benne lévő hidrogén-cianid mennyisége olyan csekély, hogy mérgezési tünetekkel nem kell számolni – az almamag megközelítőleg ugyanannyit tartalmaz, és sokan szándékosan vagy akaratlanul is megeszik. Ha továbbra is a biztonságra vágyik, egyszerűen főzzön finom lekvárt a körtéből, mert a főzés elpusztítja a mérgező összetevőket.
Melyik hely alkalmas?
A sziklakörte természetes fekvése napos vagy részben árnyékos hely a ritka lombhullató erdők szélén, ezért a cserjék is közepes és erős fényt igényelnek a kertben. A fák teljes napsütésben vagy részleges árnyékban fejlődnek a legjobban, de jól érzik magukat világos árnyékban is. Minden faj ellenáll a városi klímának és a szélnek is, ezért nem feltétlenül van szükségük védett helyre a kertben.
Padló
A talajt tekintve a sziklakörte eléggé igénytelen, hiszen még sziklás talajon is jól terem, és sem a vizesedés, sem a szárazság nem zavarja, legalábbis rövid távon. A közönséges, laza és jó vízelvezetésű kerti talaj tehát tökéletes, pH-értéke a savastól a meszesig terjedő tartományban négy és kilenc között van. A cserjék a homokos-agyagos aljzaton fejlődnek a legjobban.további információ
A sziklakörte helyes ültetése
A sziklakörte tavasszal és ősszel is ültethető, bár a konténeres termékeket általában egész évben el lehet ültetni a földbe – feltéve, hogy a talaj nem fagy, vagy nyári hőhullám van. Ültetés előtt a talajt alaposan át kell ásni, fellazítani és összetételének megfelelően javítani kell:
- homokos talaj: hajtsd be komposztba
- puszta talaj: hajtsd be a komposztot és a szarvforgácsot
- nehéz, agyagos talaj: hozzon létre vízelvezetést, hajtsa be homokot és komposztot
- nedves talaj: hozzon létre vízelvezetést, hajtsa be a homokot és a komposztot
Ezután helyezd a kőkörtét a gyökérlabdájával egy vízzel teli vödörbe, hogy a növény fel tudja szívni a nedvességet. Közben ássuk ki az ültetési lyukat, ami körülbelül kétszer olyan széles és mély, mint a gyökérgolyó. Helyezze a cserjét az ültetőgödörbe ugyanolyan mélységben, mint a cserépben, majd jól öntözze meg. Szükség esetén ültetési vágást végeznek, melynek során valamennyi oldalhajtást kissé lerövidítenek, és visszavágják a keresztező, letört vagy más módon sérült ágakat.további információ
Öntözés és műtrágyázás
A sziklakörte nagyon könnyen gondozható, száraz és tápanyagban szegény talajon is jól érzi magát. Száraz első hetekben csak a frissen ültetett példányokat szabad öntözni, különben a jól beállt cserjék általában nem igényelnek sem vizet, sem trágyázást. Fiatal növényeket csak akkor öntözhet kiegészítőleg, ha a száraz időszak nagyon hosszú ideig tart és/vagy nagyon felmelegszik. Ha műtrágyázásról van szó, elegendő egy éves komposzt hozzáadása kora tavasszal.
Vágd helyesen a sziklakörtét
A sziklakörtéket általában nem kell visszavágni, mert idővel magától kifejti festői ernyőkoronáját. Fiatalító vágás sem szükséges, főleg, hogy a virág- és terméskötődést nem segíti elő a célzott metszés. Kerülje a radikális metszést, különösen az idősebb bokrok esetében, mivel ezek nehezen tudnak újra kihajtani a régi fából, és évekig csúnyán fognak kinézni. Csak a túl közel növekvő, beteg vagy elh alt ágakat távolítsa el metszőollóval közvetlenül a tövénél vagy a tövénél. Ezt az intézkedést a legjobb tél végén megtenni.további információ
Szakkörte szaporítása
Míg a sertésbogyó vadon élő fajait lehetőleg vetéssel szaporítjuk, bizonyos fajtákat (például a 'Ballerina' nagyvirágú változatát) lehetőleg oltással tenyésztjük. Ehhez kell egy megfelelő sarj és alapnak egy vadbogyó faj vagy egy erős berkenye palánta. A berkenyebogyóra oltott szervízbogyók gyakran nagyobbra és függőlegesebbre nőnek. Vetéskor először rétegezni kell a magokat, pl. H. hideg ingernek tegyük ki, hogy megtörjük a csírázásgátlást. Csak annyit kell tennie, hogy a magokat négy-hat hétig a hűtőszekrény zöldségrekeszében tárolja.
A dugványról történő szaporítás viszont nehézkes, mert a hajtások még gyökérpor segítségével is nehezen tudnak saját gyökeret kialakítani. Ha mégis ki szeretné próbálni, vágjon le fiatal, virágtalan hajtásokat április és május között, és tápanyagban szegény termesztési szubsztrátummal ellátott cserépben nevelje.további információ
Télelés
A sziklakörte abszolút szívós, és nem igényel további védelmet a hideg évszakban.
Betegségek és kártevők
A sertésbogyó vadon élő formái nagyon robusztusak, nem nagyon érzékenyek a betegségekre és a kártevők fertőzésére. Sok rózsanövényhez hasonlóan azonban különösen a termesztett fajtákat sújtja a tűzvész, amelyben a virágok és a levelek barnára feketére válnak és lehullanak. Az egyetlen intézkedés, amely segít, a célzott metszés mélyen az egészséges fába. Ezzel a betegséggel azonban csak nagyon ritkán találkozunk, a lisztharmat sokkal gyakoribb veszélyt jelent. Előzze meg a gombás megbetegedést azáltal, hogy nem engedi túl sűrűsödni a koronát, és öntözze be a bokrot növényi tonikokkal (pl. mezei zsurló főzetével).
Tipp
A sziklakörte nagyméretű edényekben is nagyon jól gondozható. Helyezze a bokrokat humuszban gazdag, homokkal vagy duzzasztott agyaggal kevert aljzatba, és évente egyszer, a tenyészidőszak elején trágyázza meg őket lassan felszabaduló műtrágyával, például kékszeművel. A kürtforgács vagy a kürtőriszt is nagyon alkalmasak. Két-három évente áthelyezik egy nagyobb cserepbe.
Fajok és fajták
A sziklakörte (bot. Amelanchier) olyan növénynemzetség, amely az almához és a körtéhez hasonlóan a leveles gyümölcsök (bot. Pyrinae) családjába tartozik. Körülbelül 25 különböző fajt foglal magában, amelyek szinte mindegyike megtalálható az észak-amerikai kontinensen, egy európai és kettő Ázsiában kivételével. A kertben elsősorban a következő fajokat és fajtáikat használják:
Fa sziklakörte (bot. Amelanchier arborea)
A többi sziklakörtével ellentétben a díszfa nem bokorszerűen nő, hanem kis faként, és mint ilyen hat-nyolc méteres magasságot ér el. A korona akár öt méter széles is lehet, ezért a fa sziklakörte egy magányos, kellő térrel rendelkező helyet igényel. Az Amelanchier arborea évente 40 és 80 centiméter között nő. A faj az Egyesült Államok északnyugati részén honos, ahol vadon nő a folyópartokon és nedves erdőkben. Az enyhén illatos, csillag alakú virágok áprilistól májusig sokvirágú fürtökben lógnak le az ágakról. Gyümölcsei meglehetősen kicsik, éretten kékesfeketék, és számos madár táplálékául szolgálnak - például feketerigónak és verebnek. Különösen ajánljuk az erőteljes 'Robin Hill' fajtát, amely nálunk még nem túl gyakori.
Seprű sziklakörte (bot. Amelanchier spicata)
A faj, más néven tüskés sziklakörte vagy tüskés sziklakörte, bokorszerűen nő, mindössze két-három méter magas és ugyanolyan széles. A fagytűrő fa kiválóan alkalmas kisebb kertek ültetésére, vadon élő gyümölcs- és virágsövénybe, valamint konténernövénynek. Az Amelanchier spicata sok gyökérfutót fejleszt, ezért nagyobb távolságra van szüksége a többi növénytől. A júliusban érő, maximum egy centiméteres termések ehetőek, ízük meglehetősen édes.
Igazi körte (bot. Amelanchier ovalis)
Az egyetlen Európában őshonos faj a közönséges bogyó, amely, miután szinte feledésbe merült, több éve ünnepli visszatérését a kertben. A közepesen magas cserje eléri a 150 és 300 centiméter közötti magasságot, és körülbelül azonos szélességű. A faj kezdetben szorosan és keskenyen felfelé nő, de a későbbi években az ágak kissé lelógnak. A helytől függően a fiatal fák évente 15-40 centimétert nőnek. A robusztus sziklakörte tavasszal fehér virágok tengerével, nyáron ehető gyümölcsökkel, ősszel pedig szép levélszínével nyűgöz le.
Égerlevelű cseresznye (bot. Amelanchier alnifolia)
Ez a jól ismert Saskatoon bogyó, amelyet Kanadában széles körben termesztenek és forgalmaznak. A gömbölyű, kékeslila termések formájukban és méretükben a termesztett áfonyára emlékeztetnek, és ízük is meglehetősen hasonló. Az égerlevelű sziklakörte azonban a mi éghajlatunkon is jól érzi magát, és abszolút télálló. A faj bokorszerűen nő, akár négy méter magas és három méter széles is lehet. A nagy cserje a buja virágok és számos termés mellett leveleinek gyönyörű, piros őszi színével is lenyűgöz. A vad forma mellett a 'Northline' fajta is erősen ajánlott. Ez kissé nagyobb lesz, és általában több szárral nő. Az 'Obelisk' fajta ezzel szemben oszlopos, keskeny növekedésű, akár öt méter magasra, de még két méter szélesre sem nő.
Kopasz sziklakörte (bot. Amelanchier laevis)
A kopasz sziklakörte termései is ehetőek és ízletesek, és sokféle finomság készíthető belőle. Még ha a neve nem is sugallja, a „kopasz” bogyó sűrű lombozatú, olajbogyó színű levelekkel, amelyek kezdetben vörösesbarnák, amikor lőnek. Májusban az általában több szárú nagy cserje számos, kiugró fürtökbe rendezett fehér virággal gyönyörködik. A faj akár öt méter magasra és ugyanolyan szélesre is megnő. Népszerű fajta a 'Ballerina', amely még nagyobbra, akár hat méter magasra is megnő, és különösen festői megjelenésű íves, kiugró növekedésének köszönhetően.
Réz sziklakörte (bot. Amelanchier lamarckii)
Valószínűleg a leggyakrabban ültetett faj a kertekben a rézkőkörte, amely akár hat méter magas, akár hat méter széles, nagy, több szárú cserjeként nő, és nagyon robusztusnak és igénytelennek tartják. A faj nevét őszi színének köszönheti, amely a talajösszetételtől és a napfény intenzitásától függően a rézszínűtől a lángvörösig terjedhet. Az áprilisi rendkívül bőséges virágzást követően számos, viszonylag nagyméretű kékesfekete bogyó fejlődik ki. Ezek ehetőek és nagyon finomak. A rézkörte számos fajtáját nemesítették. Ezeket a fajtákat ajánljuk:
- 'Princess Diana': karcsú, több szárú bokor, enyhén kiugró, növekedési magassága akár 600 centiméter, növekedési szélessége akár 4,5 méter
- 'Prince William': keskeny és kompakt növekedésű cserje, magassága akár 250 centiméter, szélessége legfeljebb két méter
- 'Szivárványoszlop': karcsú, oszlopos növekedés, 300 és 500 centiméter közötti magasság, legfeljebb két méter széles
