Az esernyőfenyőnek – eredete miatt japán ernyőfenyőnek is nevezik – okkal kapta a nevét: a kúp alakú, örökzöld fa tűi fürtökbe csoportosulva kis, fényes esernyőket alkotnak. ezért nagyon hatékony nem csak az ázsiai ihletésű kertekben vonzó. Az egzotikus tűlevelű azonban némi erőfeszítést igényel az ültetés és a gondozás terén.
Milyen tulajdonságai és feltételei vannak egy esernyőfenyőnek?
Az esernyőfenyő (Sciadopitys verticillata) egy lassan növekvő, örökzöld fa Japánból, amely felhős erdőkben virágzik. Puha, fényes zöld tűi esernyőszerű fürtöket alkotnak, így népszerű az ázsiai stílusú kertekben. Az esernyőfenyő a napos vagy a részben árnyékos, szélvédett helyet és a jó vízelvezetésű, nedves talajt kedveli.
Eredeti és forgalmazás
Az esernyőfenyő (bot. Sciadopitys verticillata) az esernyőfenyő család (bot. Sciadopityaceae) egyetlen képviselője, és távoli rokonságban áll a különböző fenyőfajokkal – elvégre a botanikusok a fajt a fenyők rendjébe sorolják. (bot. Pinales). Évmilliókkal ezelőtt valószínűleg más ernyősfenyőfajok is léteztek, amelyek Közép-Európában is elterjedtek, és jelentősen hozzájárultak a mai barnaszén létrejöttéhez.
Azonban csak a Japán déli részén őshonos esernyőfenyő maradt meg. Ott a faj a felhős erdőkben nő, amelyekre jellemző a sok csapadék és magas páratartalom, általában 500 és 1000 méter közötti magasságban. A nagyon lassan növő fák hazájukban akár 40 méteres magassággal és három méteres törzsátmérővel nagyon elöregedhetnek és igen erőssé válhatnak.
Mivel az esernyőfenyő Japánban az öt szent fa egyike, gyakran megtalálható a templomegyüttesekben. Ennek ellenére a fajt a kihalás veszélye fenyegeti - ezért szerepel a veszélyeztetett növények nemzetközi vörös listáján -, mivel az erdőfelújításnál és az új telepítéseknél gazdasági okokból a gyorsabban növekvő fafajokat részesítik előnyben.
Használat
Az esernyőfenyő faanyaga vízálló – ezért Japánban hagyományosan csónakok, házak és bútorok építésére használják. A tipikus japán pezsgőfürdőt például évszázadok óta esernyőfenyőből készítik.
A házikertben azonban a szemet gyönyörködtető tűlevelű egy feltűnő, magányos pozícióba tartozik, ahol optimálisan tudja fejleszteni vizuális hatását. Az esernyőfenyő különösen jól illeszkedik az ázsiai stílusú kerti tájakhoz, ahol például a lapos évelők, füvek vagy bokrok közül kiemelkedik. Főleg a japán juhar, de a rododendronok és azáleák vagy a japán orsóbokor is csodálatosan harmonizál a varázslatos esernyőfenyővel. Továbbá nagyon jól érzi magát a kavicsos vagy hangás kertekben, ahol a formája a leghatékonyabb. A kisebb fajták, mint például a 'Green Ball' vagy a 'Piccola', a nagyobb ültetvényekben is jól működnek.
Megjelenés és növekedés
Az esernyőfenyő egy örökzöld és nagyon lassan növő tűlevelű fa, amely évente átlagosan 20 és 25 centiméter között nő. Bár a fa Japán őshazájában akár 40 méter magasra is megnőhet, Közép-Európában kedvező termesztési körülmények között is legfeljebb tíz-tizenkét méteres magasságot ér el. A legtöbb esetben azonban a helyi példányok nem nőnek hat méter körülinél magasabbra. A sűrű kúpos korona a legszélesebb pontján akár négy méter széles, de a csúcsa felé elvékonyodik. A fa egy vagy több törzset alkot, és erősen elágazó, ami sűrű összképet hoz létre. Az idősebb fákon a sima, vörösesbarna kéreg vékony, hosszú csíkokban levál.
levelek
A vízszintesen kiálló ágak végén akár tíz centiméter hosszú, fényes zöld, puha és húsos tűk találhatók. Ezek úgy vannak elrendezve, mint egy nyitott örvény vagy esernyő – az esernyőfenyő ennek a feltűnő elrendezésnek köszönheti német nevét. A törzsön pikkely alakú, nem feltűnő rövid tűk is fekszenek.
Virágok és virágzási idő
Az esernyőfenyő egylaki növény, i.e. H. Egyetlen fán hím- és nővirágok is vannak. A hím virágok egy évvel a nőstények előtt jelennek meg kis gömb alakú fürtök formájában a hajtások végén, míg a női virágok csak április és a következő év májusa között jelennek meg.
Gyümölcsök
Az esernyőfenyő csak nagyon későn fejleszti ki a sok tűlevelű fára jellemző kúpokat - a legfeljebb tizenegy centiméteres, függőleges terméshüvelyeket csak 25 évesen lehet látni. Ezek az első évben zöldek, de a második évben fokozatosan sötétbarnává válnak. Minden egyes toboz legfeljebb 150 lapos magot tartalmazhat, legfeljebb tizenkét milliméter hosszúak és szárnyasak.
Toxikus
Az esernyőfenyő nem mérgező, ezért nyugodtan ültethető játszó gyerekekkel vagy háziállatokkal rendelkező kertekbe.
Melyik hely alkalmas?
Ha az ideális helyszínről van szó, az esernyőfenyő meglehetősen igényes: a fa napos vagy félárnyékos helyen érzi magát a legkényelmesebben, ami azonban nem lehet meleg vagy túl védtelen. A magas páratartalomhoz szokott fa csak akkor bírja a meleget és a tűző napot, ha a talaj megfelelően nedves. A szelet viszont kerülni kell, mivel az erős huzatra különösen a fiatal példányok reagálnak nagyon érzékenyen. Ezért egy szélvédett, világos hely - például mélyedésben - tökéletes. Azonban ne ültessen fehér déli fekvésű fal vagy fal elé, mert az hamar túl meleg lesz a fának.
Talaj / Aljzat
Természetes élőhelyéhez hasonlóan az ernyőfenyő a kertben is kedveli a jó vízelvezetésű, mégis nedves, tápanyagban gazdag talajt. Ideális esetben ez homokos és humuszos, mivel a nehéz talajok hajlamosak bevizesedni, az agyagos aljzaton pedig nagyon lassú a növekedés – a nagy nedvességigénye ellenére a fa nem tolerálja a vizesedést, és gyökérrothadással reagál rá. Az esernyőfenyő nem szereti a hosszan tartó szárazságot (például forró nyári napokon) vagy a meszes talajt, és gyorsan reagál ezekre a körülményekre színváltó tűkkel. A talajnak nem szabad kiszáradnia, különösen napos helyeken.
Az esernyőfenyő páfrányokkal, azáleákkal és rododendronokkal együtt a legkényelmesebben egy lápágyásban érzi magát. A cserépben termesztett példányokat ezért rododendronföldbe vagy humusztartalmú virágföldbe kell helyezni.
Esernyőfenyő helyes ültetése
A japán esernyőfenyőt cserépben vagy bálában is megvásárolhatja. Cserepes növények egész évben ültethetők, amíg a talaj nem fagyott, vagy a nyári hónapokban nincs túl meleg (és ezért nagyon száraz). Mindkettő befolyásolja a fiatal fák egészséges növekedését. A bálázó árukat viszont a legjobban a talajba helyezni október és április között, amikor enyhe az idő. Már a kezdet kezdetén ügyeljen arra, hogy elegendő ültetési távolság legyen, mivel az esernyőfenyők az életkor előrehaladtával nagyon magasra nőhetnek - még akkor is, ha lassan nőnek, és ezért először kis bokroknak tűnnek.
És így ültetjük:
- válasszon megfelelő helyet
- Áss mélyen az ültetési helyet, és lazítsa meg a talajt
- Szükség esetén talajjavítás biztosítása
- A talaj javítása, például homokkal, komposzttal és/vagy tőzegtalajjal
- Ütőgödör ásása
- ennek kétszer olyan mélynek és szélesnek kell lennie, mint a gyökérgolyó
- Tegyél fát gyökérgombóccal egy vödör vízbe
- Hagyja, hogy a gyökerek felszívják a nedvességet
- Tartsa az esernyős jegenyefenyőt az ültetőgödörbe, és töltsön be földet
- Gyökérlabda legyen egy magasságban a kerti talajjal vagy egy szintben legyen vele
- Enyhén nyomja meg a talajt
- erélyesen öntözz
A gyökérterületet ezután körülbelül három-öt centiméter vastag talajtakaró réteggel kell ellátni, hogy a nedvesség tovább maradjon a talajban.
Hogyan kell átültetni helyesen?
Mivel az esernyőfenyő sekély gyökerű fa - és ezért nem fejleszt mély karógyökeret - és nagyon lassan növekszik, a későbbi években még elültethető. A legjobb azonban egy ilyen intézkedést a hűvös évszakban végrehajtani, és nem feltétlenül a forró nyári hónapokban, hogy a fa ne szenvedjen vízhiánytól. Óvatosan és nagyvonalúan ássuk ki az alanyot, hogy a lehető legkevesebb gyökér sérüljön meg. Ezután gondoskodjon bőséges vízről, hogy az esernyőfenyő gyorsan növekedhessen az új helyén.
Itatós ernyőfenyő
Soha ne hagyja, hogy a talaj teljesen kiszáradjon, különösen az ültetés utáni hetekben és a nyári hónapokban. Gondoskodjon az egyenletes vízellátásról, még az elültetett példányok esetében is, de ügyeljen arra, hogy elkerülje a vizesedést. Mivel az esernyőfenyők érzékenyek a vízkőre, lehetőleg összegyűjtött eső- vagy szűrt csapvizet használjunk.
Trágyázd meg megfelelően az esernyőfenyőt
A rendszeres műtrágyázás alapvetően nem szükséges. Ha azonban az a benyomása, hogy az esernyőfenyő fénytelennek tűnik, esetleg sárgulnak a tűk (és nincs más ok a hátterében), akkor elláthatja a fát komposztfölddel vagy fenyőtrágyával. Erre az intézkedésre a legalkalmasabb hónap az április, hogy aztán a növény erőteljesen növekedhessen.további információ
Vágd helyesen az esernyőfenyőt
Mivel az esernyőfenyő természetes módon egyenletes és sűrű kúp alakú növekedést hoz létre, ezt nem szabad metszéssel megzavarni. A metszőolló vagy a fűrész ezért a fészerben maradhat.további információ
Nernyőfenyők szaporítása
Az esernyőfenyő saját maga szaporítása nem olyan egyszerű, és sok türelmet igényel – elvégre, mint már említettük, ez egy nagyon lassan növekvő fa. Választhat a vetőmag és a dugványos vegetatív szaporítás között.
Vetés
Ahhoz, hogy érett magokat tudjon betakarítani a saját fájáról, annak legalább 25 évesnek kell lennie – az esernyőfenyő addig nem virágzik és nem terem. Csírázható magvakat azonban vásárolhat a szakkereskedőktől, és felhasználhatja őket vetéshez. Áprilisban helyezze a lapos magvakat egy termesztőközeggel töltött dobozba, és fedje le áttetsző fedéllel. Tartsa az aljzatot enyhén nedvesen, és légy türelmes: a csírázás legkorábban 100-120 nap múlva kezdődik meg - és további két növekedési periódus után a fiatal növények általában csak három-négy centiméteres magasságot értek el.
Dugványok
Az új, fiatal növények dugványokból történő termesztése valamivel gyorsabban működik, bár a vegetatív szaporítási forma nem mindig sikeres. Ehhez júniusban vagy júliusban vágjunk félérett, körülbelül tíz centiméter hosszú hajtásokat, és neveljük szaporítóládában fólia vagy más burkolat alatt.
Télelés
A megfelelő helyen az esernyőfenyő strapabíró, ezért nem igényel további védelmet. Csak a fiatal fák nagyon érzékenyek, különösen a tavaszi késői fagyokra, ezért vastag levélréteggel és talajtakaróval kell védeni őket.
Betegségek és kártevők
Betegségek és kártevők ritkán fordulnak elő az esernyőfenyőben. Alkalmanként csak a fiatal fákat támadja meg a takácsatka, ellenkező esetben az esetleges eltérések általában hely- vagy gondozási hibára vezethetők vissza.
Mit tegyünk a sárga vagy barna tűkkel?
Ha a tűk megsárgulnak vagy barnulnak, mindig gondok vannak a helyével vagy a rossz gondozással. Számos oka lehet a tű elszíneződésének:
- szárazság
- erős napfény (főleg dél körül)
- Tápanyaghiány, gyakran nitrogén
- Homoktalajokon gyakori káliumhiány
- A talaj meszes vagy agyagos
- Túlműtrágyázás (ekkor gyakran kiesnek a tűk / kopaszság lép fel)
A fa áthelyezésével vagy a virágföld cseréjével szinte minden ok orvosolható. Ezután magához tér, és zöld tűket hajt ki.
Tipp
Epsom só hozzáadásával javítható egy fiatal esernyőfenyő télállósága.
Fajok és fajták
Az esernyőfenyőnek csak egy fajtája van, de mára több kipróbált fajta is létezik. Ezek azonban lényegesen kisebbek, mint a tényleges fajok:
- 'Green Ball': gömb alakú növekedési szokás, rövid tűkkel, tíz éven belül eléri a 80 centiméteres maximális magasságot
- 'Piccola': piramisszerű növekedés, tíz év után 100 centiméter körüli magasságban kissé magasabb lesz
- 'Koja-Maki': kúpos növekedés, akár három méteres magasságot is elérhet
- ’Shooting Star’: karcsú, de rendkívül lassú növekedés, 25 év után mindössze 250 centiméter magas
