Késő ősz – október közepe és vége – a megfelelő idő az ásványi műtrágyák, például mész-, magnézium-, kálium- vagy foszfátműtrágyák kijuttatására, ha szükséges. Erre azonban általában csak akkor van szükség, ha a talajvizsgálat túl alacsony kálium- vagy magnéziumtartalmat vagy pH-értéket mutat. Ebben az esetben lassú hatású műtrágyák, például kálium-magnézia (pattent hamuzsír) és algakarbonát vagy dolomitmész ajánlott a fenntartható fejlődés érdekében.
Mikor és hogyan érdemes ősszel trágyázni a veteményeskertet?
Késő ősz (október közepe-vége) az ideális időszak arra, hogy a veteményeskertet ásványi műtrágyákkal, például mész-, magnézium-, kálium- vagy foszfátműtrágyával látjuk el, ha szükséges. A talajminőség fenntartható javítása érdekében lassú hatású műtrágyák, például kálium-magnézia (16,00 € az Amazonnál) (szabad hamuzsír) vagy szénsavas algák vagy dolomitmész ajánlott.
Milyen ásványi műtrágyák vannak és hogyan működnek
Az ásványi műtrágyákat néha „műtrágya” vagy akár „rossz vegyi anyagok” gyanúja is fenyegeti. Ez nem igaz, mert a legtöbb tápanyag, például a kálium vagy a magnézium elsősorban vagy csak ásványi formában, azaz a kőzetek alkotórészeként fordul elő a természetben. Az ásványi műtrágyák alapanyagának nagy részét a bányászatból nyerik. Ha csak feldaraboljuk (például őröljük), akkor különösen a mész- és káliumműtrágyák csak nagyon lassan fejtik ki hatásukat, de annál tartósabbak. Emiatt az ilyen ásványi műtrágyákat ősszel érdemes kijuttatni, hogy a következő szezonban teljes mértékben kifejthessék hatásukat.
foszfor
A foszfor műtrágya formája a foszfát (P2O5). Ez a tápanyag nagyon fontos a virág- és gyümölcsképződéshez, valamint a gyökérnövekedéshez és az energia-anyagcseréhez. Hiány esetén nemcsak a gyümölcsök fejlődése (és ezzel a betakarítás!) szenved kárt: a növények gyakran kicsik maradnak, furcsán merevnek tűnnek, és a levelek sötétzöldre, esetenként vörösesre változnak. A túlzott foszfor viszont gátolja más tápanyagok, például a nitrogén, a vas és a cink felszívódását, és súlyosan szennyezheti a víztesteket, ha kimosódnak.
Kálium
A káliumot (K) hamuzsírként műtrágyázzák. Nagyon fontos szerepet játszik a vízháztartásban és az anyagszállításban, erősíti a növényi szöveteket, növeli a hideggel és a kórokozókkal szembeni ellenállást. Káliumhiány esetén a levelek hegye és széle kivilágosodik, majd az idősebb levelektől kezdve megbarnul. Ezenkívül a levelek gyakran felkunkorodnak, és a növények ernyedtnek és fonnyadtnak tűnnek. A talajban lévő káliumtöbblet viszont gátolja a magnézium és a kalcium felszívódását.
Magnézium
A magnézium (Mg) a leveles zöldségek fontos építőköve, és elősegíti a fehérjeképzést és más anyagcsere-folyamatokat. Hiány esetén az idősebb levelek kezdetben sárgák, később barnák; a levélerek azonban zöldek maradnak. A magnézium feleslege a talajban nagyon ritka. Ha azonban előfordul, akadályozhatja a kalcium felszívódását.
kalcium
A kalcium (Ca), a mész fő összetevője, fontos a vízháztartás és a növény különböző anyagcsere-folyamatainak szempontjából. A közvetlen kalciumhiány (amikor a fiatal levelek megsárgulnak és a hajtásvégek elpattannak) meglehetősen ritka. Sok kertész azonban ismeri a virágvégi rothadást a paradicsom és a paprika gyümölcsén, ahol a gyümölcs csúcsán kezdetben vizes folt található, amely később feketésbarnára szürkévé válik. Valami hasonló előfordulhat a cukkini és a sütőtök esetében. Ennek fő kiváltó oka a rossz kalciumellátottság – általában nem a talaj hiánya miatt, hanem azért, mert az egyenetlen vízellátás vagy a túlzott műtrágyázás más tápanyagokkal (főleg nitrogénnel) akadályozza a kalcium szállítását a gyümölcsökbe. Ezenkívül a kalcium, különösen mész formájában, fontos a talaj pH-értéke és a talaj szerkezete szempontjából.
Tipp
A növényeknek csak nyomokban van szükségük tápanyagokra, például bórra, vasra, rézre, mangánra, molibdénre és cinkre kis mennyiségben, de ezekre ugyanúgy szükségük van, mint a fő tápanyagokra.
