A puszpáng szinte minden kertben megtalálható, gyakran alacsony vagy magas sövényként vagy sövényként. A könnyen vágható, örökzöld fa mindenféle ötletes formára és figurára vágható, ez a divat a barokk korban kezdődött.
Mi az a puszpáng és hol fordul elő?
A puszpáng a puszpángfélék (Buxaceae) családjába tartozó örökzöld cserje, amely számos kertben megtalálható sövénynövényként vagy sövénynövényként. Népszerű fajták a „Faulkner”, „Herrenhausen” és „Blauer Heinz”. A növény mérgező és elterjedt Európában, Ázsiában, Afrikában, valamint Észak- és Dél-Amerikában.
A puszpáng egy informatív áttekintésben
- Botanikai név: Buxus
- Népszerű nevek: Buchs, Bux
- Növénycsalád: Boxwood család (Buxaceae)
- Előfordulás: Európa, Ázsia, Afrika, Észak- és Dél-Amerika
- Faj: kb. 30
- Helyszín: részleges árnyék, nap
- Magasság: fajtól és fajtától függően 50 centiméter és 6 méter között
- Növekedési szokás: kis cserje vagy fa
- Kor: 500 év és több
- Gyökér alakja: sekély gyökerek, sűrű gyökérhálózat
- Örökzöld / nyári zöld: örökzöld
- Levelek: tojás alakúak, 1-2,5 centiméter hosszúak
- Virágok: nem feltűnő, csak régebbi példányoknál
- Virágzás ideje: márciustól májusig
- Gyümölcsök: fekete kapszula gyümölcsök
- Méregezés: a növény minden része mérgező
- Télállóság: magas (az idegenhonos fajok kivételével)
- Használat: sövénynövény, ágyásszegély, topiárium, pasziánsz, bonsai
Jellemzés, fajok és fajták
Ausztrália, Új-Zéland, valamint az Északi- és Déli-sark kivételével a puszpángfajok szinte mindenhol megtalálhatók a világon. A mintegy 30 faj nagy része a trópusokról és a szubtrópusokról származik. Ezzel szemben Európában csak két faj őshonos: a közönséges puszpáng (Buxus sempervirens) a Földközi-tenger vidékéről származik, és már az ókori Római Birodalomban is termesztették kerti növényként körülbelül 2000 évvel ezelőtt. A baleári puszpáng (Buxus balearica) a mediterrán térség számos kertjébe is bekerült (és ma is megtalálja) kultúrnövényként. Közép-Európában azonban ez a faj nem játszik szerepet, ellentétben a távol-keletről származó kislevelű vagy japán puszpánggal, a Buxus microphylla-val. Évszázadok óta a hagyományos japán kertek része, de nálunk már egy ideje kerti faként is kedvelt.
Népszerű fajták az otthoni kertbe
Ebben az országban csak a Buxus sempervirens és a Buxus microphylla számít kerti növénynek. A legnépszerűbb fajták:
- 'Faulkner': B. microphylla, fényes, sötétzöld lombozat, szélesebb, mint magas, nem túl érzékeny a gombás betegségekre
- 'Herrenhausen': B. microphylla, meglehetősen alacsony, viszonylag nagy levelekkel, lombszín világoszöldtől sárgásig, gombás betegségekre nem túl érzékeny
- 'Angustifolia': B. sempervirens, sötétzöld lombozat, legfeljebb 90 centiméter magas
- 'Argenteo variegata': B. sempervirens, aranysárga levélszélek
- 'Blue Heinz': B. sempervirens, kékeszöld lombozat, alacsony növekedésű
- 'Globosa': B. sempervirens, természetesen gömb alakú növekedés
- 'Graham Blandy': B. sempervirens, oszlopos növekedés, legfeljebb három méter magas, keskeny marad
- ‘Handsworthiens’: B. sempervirens, gyorsan növő, akár öt méter magas
- ’Marginata’: B. sempervirens, világoszöld lombozat sárga széllel
- 'Rotundifolia': B. sempervirens, legfeljebb 100 centiméter magas
- 'Suffruticosa': B. sempervirens, világoszöld lombozat, 50 centiméter magasig alacsonyan marad
Tipp
Különösen a szegélyek körében népszerű alacsony fajták, a 'Blauer Heinz' és a 'Suffruticosa' érzékenyek a Cylindrocladium buxicola gomba által okozott fertőzésre.
