A tengeri herkentyűs parlagfű nemcsak a legelőn jelent veszélyt az állatállományra, hanem a szénában vagy szilázsban szárítva is visszatartja a növény méreganyagait, és veszélyezteti az állatok egészségét.
Honnan lehet felismerni a parlagfűt a szénában?
A parlagfű azonosítása szénában nehéz, mert a kiszáradt szár halványzöldnek vagy barnásnak tűnik, és elveszti jellegzetes szagát. Szárítva a levelek a pitypang levelére hasonlítanak, és könnyen összeomlanak, így nehéz azonosítani őket.
Feljövőben a sálfű
Sajnos a gyógynövény nagyon széles körben elterjed a természetes művelés alatt álló területeken. A késői szénaszüret hatására a parlagfű virágai beérnek, és növényenként akár 150 000 magot is termelnek. A szénában szárítva az állatok már nem képesek felismerni a mérgező gyógynövényt és ártatlanul megenni. Ha rendszeresen etetik a parlagfűt tartalmazó szénát, az felhalmozódik a májban, és halmozottan mérgezi a szervet.
Az őrlemény a szénában
A szárított parlagfű úgy megváltoztatja a szár és a levelek színét, hogy szinte lehetetlen meghatározni. Néha a szárak megőrzik lila színüket, de gyakran a kiszáradt szár halványzöld vagy barnás. Mivel a parlagfű levelei szárított formájukban a pitypang leveleire hasonlítanak, az azonosítás rendkívül nehéz. Ezenkívül a finom levelek összeomlanak a szénában, és többé nem lehet azonosítani.
Küzdelem a parlagfűvel
Ha a legelők csak rosszul vannak elhelyezve, akkor a rét lenyírása előtt a növényeket a teljes gyökerekkel együtt ki kell ásni, és ártalmatlanítani kell. Fontos, hogy ezt az intézkedést virágzás előtt végezzük el, hogy a növény ne tudjon magozni. A keletkező hézagokat újra be kell vetni, hogy megakadályozzuk a parlagfű újbóli megtelepedését.
Tipp
Mivel a lovak különösen érzékenyek a parlagfű mérgező anyagaira, mindenképpen érdemes odafigyelni a széna minőségére. Ma már vannak olyan szénabeszállítók, akik következetesen ellenőrzik területeiket, és ezért nagyon magas takarmányminőséget tudnak garantálni.
