Minden más növényhez hasonlóan a narancsfákat is megtámadhatják a kártevők vagy gombák. Kis odafigyeléssel általában elkerülhetők a kisebb-nagyobb katasztrófák. A levelek és az ágak hetente történő alapos pillantása gyakran előre feltár egy újonnan megtelepedett levéltetvek kolóniáját vagy akár egy új pajzstetű populációt, amely lassan vándorol felfelé az ágakon.
Milyen betegségek érinthetnek egy narancsfát?
A narancsfa betegségeit gombás fertőzés, gyökérrothadás vagy olyan kártevők okozhatják, mint a pikkelyes rovarok, levéltetvek, lisztbogarak és lisztbogarak, valamint a vörös citrusfélék takácsatkák. A korai felismerés és ásványolaj spray-vel, káliumszappannal vagy megnövelt páratartalommal történő kezelés megakadályozza a további károsodást.
Gombás betegségek
A gombák alapvetően a növény minden részét megtelepíthetik, a gyökerektől a virágokig és a gyümölcsökig, gyakran az egész narancsfa fertőzött. A gombák különösen jól érzik magukat a meleg, párás éghajlaton, ezért kell időben reagálni a gyanúra utaló jelekre, különösen a melegre és a nedvességet kedvelő narancsra. A gombás fertőzés különösen gyakran túl meleg áttelelés után jelentkezik, pl. B. meleg nappaliban, vagy pikkelyes rovarfertőzés után.
Az alaprothadás a fa halálához vezet
Az úgynevezett gyökérrothadást valószínűleg szintén gomba okozza, és általában a törzs alsó végén kezdődik. Kezdetben a kéreg egyes részei elsötétülnek, majd később lehámlik. A fa gumiszerű folyadékot választ ki az érintett területeken. A betegség erősen fertőző, és az egész fán átterjed – beleértve a gyökereket is, ezért a narancsfa végül elpusztul.
A leggyakoribb kártevők
A gombák mellett számos rovarkártevő is okoz gondot.
Pikkelyrovarok
Ezek a tetvek kis sörteikről ismerhetők fel, és általában a levelek alsó oldalán találhatók, az utak mentén és a hajtásokon. A lárva forma nagyon kicsi (kb. 0,5 mm), fehér és nagyon mozgékony. Gyakran az első dolog, amit felfedez, a ragacsos mézváladék, amelyet az állatok akár 15 centiméteres távolságra is kipermeteznek. Egy kormos penészgomba szívesen megtelepszik ezeken a váladékokon, amitől a levél feketévé válik. A kifejlett pikkelyes rovarok legkíméletesebben ásványolajos permettel, a lárvák káliumszappannal kezelhetők.
Levél, lisztbogarak és lisztbogarak
A levéltetvek fertőzöttsége messziről felismerhető a csökevényes hajtásokról és a kicsavarodott levelekről. Inkább puha új hajtásokon maradnak. A lisztbogarak és lisztbogarak fehérestől rózsaszínig terjednek, és legfeljebb négy milliméter hosszúak. Fertőzött állapotban robbanásszerűen elszaporodhatnak. A levelek alsó oldalán, a levél hónaljában és a hajtásvégeken helyezkednek el. Ezeket a tetveket ugyanazokkal az eszközökkel kezelik, mint a többi szívó rovart, de egymás után többször is. Ez biztosítja, hogy a később a tojásokból kikelő fiatal állatokat is ellenőrizzék.
Vörös citrusos takácsatka
Ez a takácsatka a nedvszívó pókfélék egyike. Az imágók alig 0,5 milliméter hosszúak és vörösek. A fertőzést a leveleken lévő világos foltokról lehet felismerni. Az állatok általában a levelek alsó oldalán ülnek. Súlyos fertőzés esetén ott és a levélhónaljban is hálókat alkotnak, amelyek átterjedhetnek a teljes hajtáscsúcsra. A takácsatkák a száraz levegőt kedvelik. A páratartalom növelése tehát csökkenti a fertőzést. A ragadozó atkák is korlátozhatják a fertőzést, de 20 °C körüli hőmérsékletre van szükségük. Ha a takácsatkák gyakrabban fordulnak elő, akkor ásványolajos spray-vel vagy kálium-szappannal védekezhetünk.
Tippek és trükkök
Rendkívül gyanús a sok hangya tevékenység a törzsben és a gyökér területén. A hangyák egyrészt szeretik a tetvek cukorürülékét, ezért odaadással vigyáznak ezekre a kártevőkre, másrészt a gyökérlabdában kialakított saját faiskolájukkal ásási tevékenységükkel károsítják a növények gyökereit.
