Az olajfát a Krisztus előtti negyedik évezred óta termesztik, amint azt a Földközi-tenger térségében végzett számos régészeti tanulmány is mutatja. A termésnek nagy gazdasági jelentősége volt (és van) a nagyon különböző régiókban. Becslések szerint több mint 1000 különféle olajbogyó létezik, bár nagy részüket csak helyben terjesztik, vagyis csak az egyes falvakban.
Melyek a leghíresebb olívafajták?
A leghíresebb olajbogyófajták közé tartozik a spanyol Arbequina, Gordal, Hojiblanca, Manzanilla és Picual, az olasz Frantoio, Leccio, Cipressino és Taggiasca, valamint a görög Kalamata, Konservolia és Koroneiki. Ezek a fajták eltérő méretűek, ízűek és étkezési vagy olajbogyóként használhatók.
Különbség az étkezési és olajbogyó között
Az olívabogyókat általában étkezési és olajfajták szerint különböztetik meg. Az étkezési olajbogyót fogyasztásra szánják, és magja a lehető legkisebb, míg az olajos fajtákat magas olajtartalomra nemesítik. Azonban minden fajta feketén érik, a zöld olajbogyót csak a teljes érés előtt szüretelik be. Az olajbogyó az egész Földközi-tenger térségében nő, de Kaliforniában, Argentínában, Dél-Afrikában és Ausztráliában is. A növény a száraz, mediterrán klímát kedveli, ami nem lehet túl hideg vagy túl meleg.
Spanyol olívafajták
Spanyolország messze a legnagyobb olajbogyó-termelő; csak ebből a régióból körülbelül 200-250 különböző olajbogyófajtát ismernek.
A legfontosabb spanyol fajták
- Arbequina
- Gordal
- Hojiblanca
- Manzanilla
- Képszerű
A legfontosabb ehető olajbogyó a Gordal, a Hojiblanca és a Manzanilla olajbogyó. A „Gordal” fajta olajos gyümölcseit méretük és enyhe ízük miatt „Queen Olive” vagy „Jumbo Olive” néven is értékesítik. A Manzanilla olajbogyó is nagyon nagy, ahogy a nevük („kis alma”) is jelzi. A „Hojiblanca” olajbogyó a napfényes Andalúziából származik, és ott minden tapas tálon kötelező.
Olasz olívafajták
Olaszországban még nagyobb a fajtaválaszték, mint Spanyolországban, itt becslések szerint 440 különféle olajbogyót ismernek. Megjelenésükben, méretükben és ízükben különböznek egymástól. Szicíliában például „Frantoio”, „Leccio” és „Cipressino” termesztik. A „Taggiasca” viszont otthonosan mozog az északnyugat-olasz tengerparti Liguriában. A fajtát finom olajbogyó illat jellemzi, enyhe gyümölcsaromával. A mandula és a fenyőmag utóíze is enyhe. A „Coratina” és „Ogliorola” olajbogyófajták Puglia régiójából származnak.
Görög olívafajták
Görögország nemcsak a demokrácia hazája, hanem a termesztett olajnövények eredete is. Míg a sumérok valószínűleg sok évezreddel ezelőtt hozták a vad olajbogyót a Földközi-tengerbe, a görögök az olajos gyümölcsöt nemesítették jövedelmező terményvé. Még ma is körülbelül 20 millió olajfa van csak Kréta szigetén. A népszerű görög olívafajták a nagyon aromás Kalamata, Konservolia és a Koroneiki olajfajta, amelyek olaja finom, harmonikus illatú és enyhe citrom aromájú.
Egyéb termőterületek
A „Cailletier” olajfajta Dél-Franciaországból származik, melynek olaja friss, finom diós ízű. Az „Aglandou”-hoz hasonlóan önbeporzó. Az „Aglandou” egyébként nagyon jól tűri az enyhe fagyot. Az „Edremit” és a „Gemlik” fajták Törökországból származnak, és elsősorban olajat dolgoznak fel. Más olajbogyófajták Észak-Afrikából származnak, és különösen Tunézia az egyik legnagyobb termelő az Európai Unión kívül, Horvátországból, Szíriából és Izraelből. A mediterrán térségen kívüli ültetvények nem saját fajtáink, hanem csak export.
Tippek és trükkök
A felsorolt olajhoz és ehető olajbogyóhoz számos vadon élő faj és alfaj csatlakozik. A vad olajfa, más néven oleaster (Olea europaea ssp. Sylvestris), különösen alkalmas bonsai olajbogyó termesztésére. Ez a fa vagy cserje festői, göcsörtös megjelenésű.
