Az európai tiszafa (Taxus baccata) egykor Európa-szerte elterjedt volt, de mára a kihalás fenyegeti. Őseink a tiszafát misztikus fának tekintették. Az élettartam is közrejátszhat, hiszen a tiszafa több mint 1000 évig élhet.
Hol van a világ legidősebb tiszafája?
A világ legidősebb tiszafa a skóciai Fortingall Yew, amely a becslések szerint körülbelül 2000 éves. Ezzel Európa legidősebb fája is, bár valószínűleg létezik még ilyen öreg tiszafa, de korlátozott számban.
Hol van a világ legidősebb tiszafája?
Van néhány tiszafa Európában, amelyek a becslések szerint legalább 1500 évesek. Egyes becslések 2000-4000 évről is beszélnek. Mivel a tiszafák korának meghatározása olyan nehéz, az ilyen információkkal óvatosan kell bánni.
Az úgynevezett Fortingall Yew, amely egy skót templomkertben található, valószínűleg a világ legrégebbi tiszafa. Ennek a példánynak a korát 2000 év körülire becsülik, így a tiszafa Európa legidősebb fája. Valószínűleg vannak még ilyen korú tiszafák, bár számuk valószínűleg nagyon korlátozott.
Melyik a legidősebb tiszafa Németországban?
A „Balderschwang öreg tiszafa” az Allgäuban Németország legrégebbi tiszafa. Ennek a példánynak nagyon különböző kora van, 800 és akár 4000 év között is. A 800 és 1500 év közötti életkor azonban reálisnak tekinthető, ami még mindig valószínűleg a legidősebb fa Németországban. Ez azt jelentené, hogy a Balderschwanger tiszafa még idősebb lenne, mint a különféle „1000 éves” tölgyek és hársfák, amelyek mindenhol megtalálhatók. Ma a fa magányos faként áll, de egykor valószínűleg egy sűrű erdőben nőtt, amelyet a középkorban kivágtak.
Miért olyan nehéz meghatározni egy tiszafa korát?
Az idős tiszafákra jellemző az üreges törzs a belsejében, mivel a fa idővel elkorhad. A kor meghatározásához tehát nem lehet megszámolni az évgyűrűket, ezért a fakutatóknak a törzs kerületére és a fa magasságára vonatkozó becslésekre kell támaszkodniuk. Ezek azonban csak nagyon durva becslések lehetnek, hiszen a fák magassági és vastagsági növekedése a környezeti hatások miatt erősen ingadozhat. Egy viszonylag kicsi és keskeny fa tehát idősebb lehet egy különösen lenyűgöző példánynál, ha a termőhelyi feltételek jelentősen eltérnek.
Miért fenyegeti a tiszafát a kihalás?
A középkorban Európa számos régiójában egyre gyakrabban vágták ki a tiszafát, így a 16. század végére már egyetlen példányt sem lehetett találni Bajorországban. A kemény és rugalmas fa különösen keresett volt fegyverek (pl. hosszúíjak) és hangszerek gyártásához. Ezenkívül a rendkívül mérgező fát gyakran kivágták, hogy megvédjék az állatokat (például lovakat, szarvasmarhákat, sertéseket stb.) a halálos mérgezéstől. Emiatt az ősi tiszafák két okból is csodálatosak: túlélték a tarvágást, és szokatlanul idős kort élhettek meg.
Tipp
A tiszafa alkalmas sövénynek
Körülbelül a 18. századtól a tiszafát gyakran ültették kertekbe és parkokba design elemként – például sövényként vagy toriumként. A tűlevelű rendkívül vágástűrő és kiváló magánéletvédelmet nyújt.
