A hóbogyó, más néven csípőborsó, gyakran vadon található erdők szélén és parkokban. A szülőknek azonban óvatosnak kell lenniük, amikor ezeket a könnyen kezelhető cserjéket a kertbe ültetik: a bogyók enyhén mérgezőek.
A hóbogyó mérgező emberre vagy állatra?
A hóbogyó (cseppborsó) enyhén mérgező, mert szaponint tartalmaz, ami bőrirritációt, hányingert és hasmenést okozhat. Különös óvatosság szükséges a gyermekek, rágcsálók és lovak közelében. Kis mennyiségben (kevesebb, mint négy bogyó) azonban a fogyasztás nagyrészt ártalmatlan.
A hóbogyó méreganyagokat tartalmaz
A hóbogyó termései enyhén mérgezőek. Szaponinokat és más ismeretlen anyagokat tartalmaznak, amelyek károsak lehetnek az emberre és egyes állatokra, például a lovakra.
A bogyókat nem szabad puszta kézzel feltörni, mert a növényi lé érzékeny embereknél és gyerekeknél bőrirritációt okozhat.
Ha hóbogyót esznek, legfeljebb négy bogyó tekinthető biztonságosnak. Nagyobb mennyiség hányingert és hasmenést okoz. A szaponinok a gyanú szerint a gyomor nyálkahártyáját is megtámadják.
Indítsa el a méregtelenítést, ha tíznél több bogyót eszik
A mérgezésellenes információs központ tíz vagy több bogyó elfogyasztása esetén javasolja a mérgezés kiváltását:
- igyál sok vizet vagy teát
- soha ne adj tejet
- Széntabletták beadása
- Lépjen fel orvoshoz vagy kórházba
Légy óvatos kisgyerekekkel, rágcsálókkal és lovakkal
A gyerekek szeretik a hóbogyót, mert a többnyire fehér bogyók nagyot csapnak, ha megrepednek vagy a földre dobják. Ezzel kapták a borsótörő nevet is.
Bármennyire is szórakoztató a pukkanó hang, a szülőknek vigyázniuk kell, amikor borsóbokrok pattannak az ingatlanon, vagy kisgyermekek számára könnyen elérhető helyen. Meg kell akadályozni, hogy a gyerekek megegyék a bogyókat, vagy kézzel feltörjék azokat.
A hóbogyó egyes rágcsálókra, például hörcsögökre és nyulakra is mérgező. Lovaknál a fogyasztás gyomorpanaszokat okozhat.
Tipp
A hóbogyó terméseit számos madárfaj kedveli. A dekoratív cserjék ezért nem hiányozhatnak a természetes kertekből és a természetes sövényekből.
