A jó pázsit nem csak „fű”. Ehelyett minden helyhez, talajhoz és felhasználási szinthez a különböző fűfélék megfelelő keveréke áll rendelkezésre. Dísz- és tájpázsitra egyaránt kiválóan alkalmasak a különféle vörös csenkeszfüvek, melyek közül több mint 100 féle fajtában találhatóak csomó- és stólaképző fajok. A vörös csenkesz verhetetlen szegényes talajokon, ahol alig nő más fű.
Mi jellemzi a vörös csenkesz pázsitot?
A vörös csenkesz rendkívül igénytelen és strapabíró fű, amely rossz talajokon és árnyékos helyeken is jól érzi magát. Ideális dísz-, táj- és használati pázsitokhoz, valamint állati legelőhöz és gyephez problémás helyeken.
A vörös csenkesz rendkívül igénytelen
A vörös csenkesz rendkívül igénytelen és rendkívül szívós. Ez a fajta fű könnyen fejlődik nagyon rossz talajokon, és nem kell trágyázni. Bár ezt a fűfajtát műtrágyabarátnak tartják, nem szabad túlzottan elrontani tápanyagokkal – különben a versengő fajok népszerűsíthetők. A vörös csenkesz szintén nagyon jól terem meglehetősen árnyékos helyeken. Mindezen tulajdonságok miatt a vörös csenkesz tökéletesnek tűnik olyan helyeken, ahol a pázsit vetése nem lehetséges.
Különböző vörös csenkeszfajták megkülönböztetése
A csomóképző, nagyon sűrűn növő fajták különösen alkalmasak pázsitmagnak. A mezőgazdaságban, például gyep vetésére vagy állatállomány legelőjére a vörös csenkeszt (Festuca rubra rubra) főként használják.
Horstrot csenkesz (Festuca rubra commutata)
A nagyon finom és sűrűn növő csenkeszfű dísz- és fűszernövényes gyepekre, rétekre és közművesítésére szolgál
és tájpázsit. Csak közepesen ellenálló (és ezért nem alkalmas sportolásra és gyepre), de részben árnyékos és egyébként problémás helyeken is megterem
Vörös csenkesz rövid futókkal (Festuca rubra trichophylla)
Ez a vörös csenkesz is csak közepesen ellenálló, de nagyon igénytelen és többféleképpen használható.
Vörös csenkesz (Festuca rubra rubra)
A hegylábi vörös csenkeszt főleg problémás helyek gyepére, rétjére és legelőre használják.
Legelőknek és gyepeknek is kiválóan alkalmas
Bár a vörös csenkesznek csak mérsékelt tápértéke van, nagyon jól tűri a harapást (ahogy a többi faj is könnyen nagyon rövidre tartható a hagyományos pázsitokon), és nem támaszt igényeket sem a hely, sem a talaj, sem a gondozás tekintetében. A műtrágyázás és öntözés alapvetően szükségtelen, és a növény a meglehetősen kopár aljzatot részesíti előnyben – kiválóan alkalmas hegyvidéki területekre, száraz területekre és tápanyagszegény talajokra, ahol nem terem jobb minőségű takarmányfű.
Tipp
A vörös csenkesz mellett más Festuca fajokat is használnak táj- és kereskedelmi pázsitokhoz; például a közönséges birkacsenkesz (Festuca ovina) és a durvalevelű csenkesz (Festuca trachyphylla), amelyek elsősorban nagyon száraz helyeken szaporodnak.
