A rozmaring egy nagyon népszerű fűszer, amely nem csak a mediterrán ételeket kölcsönöz aromás jegyekkel. Éppen ellenkezőleg, a rozmaring nagyon sokoldalú, és ízesíti a húsokat, halakat és zöldségeket, valamint édes ételeket és desszerteket – próbálja ki szilvalekvárt rozmaringgal vagy rozmaringmézzel, finom!

Honnan származik eredetileg a rozmaring?
A rozmaring eredetileg Dél-Európa száraz maquisából származik, és vadon nő az Ibériai-félszigeten, valamint Görögországban, Olaszországban és Horvátországban. A sokoldalú fűszernövény a napos és meleg helyeket kedveli, és Németországban általában cserepes vagy kerti növényként termesztik.
mediterrán rozmaring
A rozmaring, amelyet intenzív illata miatt német nyelven „tömjénfüvnek” is neveznek, eredetileg Dél-Európa száraz maquisából származik. A legfeljebb két méter magas cserje elsősorban az Ibériai-félszigeten terem, de vadon is előfordul Görögországban, Olaszországban és Horvátországban. Németországban a növény általában nem nő olyan dúsan, mint származási országaiban - ahol sövények ültetésére is használják -, csak 80-100 centiméter magasra nő. Csakúgy, mint mediterrán származási országaiban, a rozmaringnak itt is napos és meleg hely kell, bár csak télen nagyon szívós. Ezért a cserepes termesztés javasolt, különösen Németország hűvösebb vidékein.
A rozmaringot már az ókorban is ismerték
Nem világos, honnan származik a „rozmaring” név. Egyes szakértők azt feltételezik, hogy a név a latin „ros” szavakból származik, amelyek „harmat” és „marinus” (a „tengerhez tartozó”) szavakból származnak; A rozmaring németül olyasmit jelent, mint „tenger harmatja”. Más nyelvészek viszont a növény nevét a görög „rhops myrinos”-ra vezetik vissza, ami viszont „illatos cserjét” jelent. Az viszont biztos, hogy a gyógynövényt már évezredek óta használják főzéshez és gyógynövényként is. A német „Brautkraut” név az ókori Görögország maradványa, amikor még a rozmaringot a szerelem istennőjének, Aphroditénak szentelték. Németországban a növény végül a késő középkorban került a kolostorok kertjébe, miután a vándor bencés szerzetesek áthozták Olaszországból az Alpokon. Paracelsus, a kora újkor ismert orvosa javasolta a rozmaring gyógyászati felhasználását, különösen köszvény és reuma esetén.
Tippek és trükkök
Recept egy különösen finom kenéshez: A szilvából, mirabelle szilvából vagy fehérszőlőből készült lekvár nagyon intenzív ízű, kevés (!) őrölt rozmaringgal fűszerezve. Ez a keverék nem csak kenyérre, hanem vadhúsra is remekül ízlik.