A vajfű (bot. Pinguicula vulgaris) a hólyagfűfélék (Lentibulariaceae) családjába tartozó népszerű és könnyen kezelhető növény. Ez egy húsevő, i.e. H. húsevő növény, amely az otthoni ablakpárkányon és a kerti ágyásban is termeszthető. A nappaliban a robusztus vajfű távol tartja az idegesítő rovarokat, amelyeket ragacsos leveleivel csapdába ejt. Annak érdekében, hogy a növény jól érezze magát Önnél, van néhány tipp az elhelyezéssel és a gondozással kapcsolatban, amelyeket be kell tartania.
Mi jellemzi a vajfüvet, mint szobanövényt, és hogyan gondozzam?
A vajfű (Pinguicula vulgaris) egy húsevő növény, amely nedves lápterületeken és tápanyagban szegény talajokon fejlődik. Szobanövényként használható rovarok elleni védekezésre. A gondozás magában foglalja a világos, de nem napos helyet, a nedves, savas aljzatot, az enyhe öntözést és az éves áttelepítést.
Eredeti és forgalmazás
A nálunk őshonos közönséges vajfű (bot. Pinguicula vulgaris) a vajfűfélék (Pinguicula) nemzetségébe tartozik, amelyek főként Közép-Amerikában, de az USA-ban, Kanadában és nagy részein honosak. Európa. Németországban a korábban széles körben elterjedt fajt mára a kihalás fenyegeti őshonos élőhelyének súlyos csökkenése miatt, ezért a vörös listán szerepel. A közönséges vajfű különösen jól érzi magát nedves, tápanyagban szegény talajú lápvidékeken és az Alpokban 2 fok körüli magasságig.300 méter. Az őshonos faj szívós, ezért a kertben is termeszthető. A zsíros gyógynövényeket azonban nem szabad a vadonból kivinni, szigorú védelem alatt állnak.
Használat
A kertben a legjobb, ha a szívós vajfüvet nedves helyre ülteti, például lápágyásba, kerti tó mellé vagy (mesterséges) patak mellé. Nyáron a növény ezeket a gyakran nehéz helyeket csinos, lila virágaival díszíti. Ezenkívül a közönséges vajfű ültetőgépekben is termeszthető, például az erkélyen vagy szobanövényként az ablakpárkányon. A szükséges nedvességtartalomra azonban az aljzatban és a levegőben gondosan figyelni kell, hogy a növény ne száradjon ki.
Cserepes növényként a vajfű bárhol jól mutat, ahol meg akarsz szabadulni a bosszantó rovaroktól. Ez a helyzet például akkor, ha a házi vagy erkélyi növényeit gombás szúnyogok sújtják. A húsevő növények használatával gyakran visszakaphatja a gyümölcslegyek megjelenését is, amelyek nyáron gyakori kellemetlenségek.
Régebben a közönséges vajfüvet használták a természetgyógyászatban, például sebek kezelésére, fájdalomcsillapításra (pl. isiász fájdalom), valamint máj-, tüdő- és gyomorbetegségekre. Manapság azonban az ilyen felhasználás szokatlan. Ezenkívül a vajfűnek mágikus ereje is van, különösen a mai Nagy-Britanniában: meg kellett volna védenie a legelő állatállományt a gonosz goblinoktól, az embereket pedig a boszorkányoktól és tündérektől, akik kárt okoztak nekik. A svédek minden más korábban elterjedt felhasználási módtól eltérően ma is használják a vajfüvet, mint az oltóoltót a „svéd tej”, egy sajtfajta előállításához.
Megjelenés és növekedés
Az évelő vajfűre jellemző a friss zöld levelű rozetta, amely laposan fekszik a földön. A magas, karcsú virágszár a közepéből nő ki. Ősszel a növény minden része, beleértve a mindössze néhány centiméteres gyökereket is, elpusztul, és a növény hibernákulumként telel át, ahogy a botanikus a téli bimbót nevezi. Tavasszal ebből a növényből ismét kihajt a vajfű. A gyökérnövekedés egyébként csak gyenge, és csak néhány rövid gyökér képződik: a növény főleg rovarokkal és virágporral táplálkozik, amelyek megtapadnak ragadós leveleinél.
levelek
A lapos levélrozetták keskeny, hosszúkás levelekből állnak, amelyek szélükön enyhén hullámosak, a hegyükön pedig tompán összefolynak. A vajfű nevét zsíros, fényes leveleiről kapta. A csillogást a finom mirigyek által kiválasztott ragacsos attraktáns váladék adja, amelynek célja a kis rovarok vonzása. A vajfű elsősorban a kis legyeket fogja így, és maga a növény is aktivizálódhat a leveleinek további feltekerésével. Ez azt jelenti, hogy a ragasztó lemosásakor a rovar már esőben sem tud elmenekülni. A vajfű ezután emésztőenzimeket szabadít fel, így az áldozatok lebomlanak. Ez a folyamat csak néhány napot vesz igénybe.
Virágzás és virágzás ideje
Május és augusztus között a levélrozetta közepéből akár 15 centiméter magas virágszár emelkedik ki, és szép, ibolyaszerű virágokat visel. Ezek rózsaszínes-lilás színűek, fehér torokfolttal, de lehetnek teljesen fehérek is. A virágok legfeljebb 13 milliméter hosszúak és sarkantyúval rendelkeznek. Beporzásuk a legyek által történik, amelyek néha a virágok szájába akadnak, és nem tudnak kiszabadulni. Ekkor kis, tojás alakú gyümölcskapszulák képződnek, amelyek sok fekete, nagyon finom magot tartalmaznak.
Toxikus
A vajfű nem mérgező sem emberre, sem háziállatra.
Melyik hely alkalmas?
A Pinguicula vulgaris kerti lápágyásban és szobanövényként az ablakpárkányon egyaránt termeszthető. A növénynek világos, de nem közvetlenül napos helyre van szüksége. Ideális a napos vagy félárnyékos hely, ahol védve van a tűző déli naptól. Ideális a nyugati vagy keleti fekvésű ablakpárkány. Beltéri termesztéskor ügyeljen a magas, legalább 60 százalékos páratartalomra: A vajfű, mint nedves helyiségnövény, ettől függ a jóléte. A páratartalom növelése érdekében a növény közelébe helyezhet edényeket vízzel.
Subsztrátum
A legtöbb növénynek jó vízelvezetésű és meglehetősen száraz talajra van szüksége. Nem úgy a vajfű esetében, amely nedves, savanyú talajban láplakóként érzi leginkább otthon magát. A kerti ágyásban a legjobb a húsevőt a lápágyásba ültetni. Alternatív megoldásként a növény elviseli a semleges vagy lúgos talajokat is, amíg megvan a szükséges nedvesség. Szobanövények esetén használjon speciális húsevő talajt (12,00 € az Amazonon), vagy keverje össze a kvarchomokot és a fehér tőzeget 1:1 arányban. Adhat agyagot is a keverékhez.
A vajfű helyes ültetése
A vajfű finom gyökerei nagyon érzékenyek, ezért soha ne ültessük a növényt a nyári vegetációs fázisban. Mindig tedd ezt a téli pihenőidőben, amikor a húsevőnek amúgy sincs gyökere. Erre a legalkalmasabb időszak a kora tavasz vagy az ősz. Soha ne fedje be teljesen a téli bimbót talajjal, ehelyett körülbelül a felének kell kilógnia az aljzatból. Tavasszal a vajfű új gyökereket fejleszt, és így lehorgonyzik az új helyen. Ezzel egy időben kihajtanak az új levelek.
Áttelepítés
Az ültetőgépekben tartott vajfű átültetését évente érdemes elvégezni. A növénynek nem feltétlenül van szüksége nagyobb cserépre, de friss aljzatra igen. Az átültetésre ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint az ültetésre: Az érzékeny növényt csak téli nyugalomban mozgassa, hogy véletlenül se sértse meg a zsenge gyökereket.
Vajasfű öntözése
A nyári hónapokban a száraz és meleg időszakokban időnként öntözze, hogy elkerülje a kiszáradást. Ezt azonban óvatosan kell megtenni, mert annak ellenére, hogy a vajfű a nedves talajt részesíti előnyben, nem tűri a vizesedést. A vizes talaj szürkepenészhez vezet, ami viszont halálos ítéletet jelent a növény számára. Ha lehetséges, használjon mészszegény vizet, például összegyűjtött esővizet, kútvizet vagy desztillált vizet. A csapvizet használat előtt vízkőteleníteni kell, például hagyva állni. Télen korlátozza az öntözést minimálisra.
Trágyázd meg megfelelően a vajfüvet
Általában még cserépben sem kell trágyázni a vajfüvet, mivel a növény a beszorult rovarokon keresztül gondoskodik magáról.
Vágja le helyesen a vajfüvet
A metszés sem szükséges. Még az elh alt hajtásokat sem kell eltávolítani.
Vajasfű szaporítása
A közönséges vajfű téli vetéssel szaporítható. Ehhez vessük el a finom magvakat virágfölddel töltött sekély tálakba. Mivel könnyű csíráztató, nem kell a szemeket szubsztrátummal beborítani. Tartsa azonban folyamatosan nedvesen. Hidegcsírázóként a magvaknak hidegingerre is szükségük van, hogy megtörjék a csírázási gátlást. Ezért a legjobb, ha a termesztési edényeket a szabadban helyezi el, különösen akkor, ha fagy van. A fiatal palánták tavasszal jelennek meg. Most vagy egyenként ültetheti cserépbe, vagy azonnal elültetheti őket a kerti ágyás helyére.
A szaporítás még egyszerűbb a téli bimbón képződő fészekrügyeken keresztül. Egyszerűen törje le őket kora tavasszal, és ültesse el a kívánt helyre vagy cserépbe.további információ
Télelés
A kertbe ültetett altatófüvek télen nem igényelnek különösebb kezelést. A hideg évszakban csak a cserépben termesztett példányokat szabad a lehető leghűvösebben tartani. Mivel a nem létező gyökerek nem sérülhetnek, a cserép a szabadban is elhelyezhető.
Betegségek és kártevők
Betegségek és kártevők nagyon ritkán fordulnak elő a közönséges vajfüvön. Főleg a kártevők nem jelentenek gondot, elvégre ezek alkotják a növény táplálkozási alapját. Csak arra kell vigyázni, hogy ne gyűljön össze a víz a levélrozettákban: ez szürkepenészhez, a Botrytis gombák által okozott betegséghez vezethet. Ez kezdetben barna foltok formájában jelenik meg a leveleken, később a lombozat megpuhul, és szürkésfehér gombás gyep borítja.
Tipp
A rózsafű a megfelelő növény számodra, ha szeretnél megszabadulni a kártevőktől - vagy érdeklődsz a húsevő növények iránt, és kezdőknek megfelelő fajt keresel. A Pinguicula vulgaris gyakran képezte érdekes gyűjtemények alapját.
Fajok és fajták
Az itt bemutatott közönséges vajfű (Pinguicula vulgaris) mellett mintegy 100 különböző vajfűfaj létezik, amelyeket eredetük szerint trópusi és mérsékelt égövire osztanak. Néha eltérő elhelyezési és gondozási követelményekkel rendelkeznek, és nem minden vajfű szívós.
A trópusi vajfű egész évben zöldell, és nincs mindig szükségük pihenőidőre. Például a következők alkalmasak otthoni cserepes kultúrára:
- Pinguicula acuminata
- Pinguicula caudata
- Pinguicula cyclosetcta
- Pinguicula emarginata
- Pinguicula filifolia
- Pinguicula gypsicola
- Pinguicula moranensis
- Pinguicula pumila
A mérsékelt égövi növekedési formák viszont - amelybe a közönséges vajfű is beletartozik - télen pihenjen. Ide tartoznak a következő fajok:
- Pinguicula alpina
- Pinguicula grandiflora
- Pinguicula lusitanica
- Pinguicula lutea
