Az őshonos nyílhegy (bot. Sagittaria sagittifolia), amelyet néha nyíllevélnek is neveznek, kedvelt vízi és mocsári ágyásnövény. Az évelő különösen népszerű magányos növény a kerti tavak sekély vizében vagy más mesterséges vízrendszerben. A tetszetős faj könnyen ápolható és gyorsan szaporodik, és természetes szűrőként is kiválóan használható.
Mi a különleges a nyílhegyben?
A nyílfű (Sagittaria sagittifolia) egy könnyen kezelhető, évelő vízinövény, amely a kerti tavak sekély vizű övezetében nő. Természetes módon szűri a vizet, és júniustól augusztusig vonzó, nyíl alakú leveleket és fehér virágokat hoz. Nyílhegy strapabíró és gyorsan szaporodik.
Eredeti és forgalmazás
A rokon békakanálfű különböző fajaihoz hasonlóan a közönséges nyílhegy (bot. Sagittaria sagittifolia) a békakanálfélék (bot. Alismataceae) családjába tartozik. A faj különösen elterjedt az Észak-német-síkság pangó-nyugodt folyású, mészköves és tápanyagban gazdag vizein, de előfordul Közép-Európa többi részén is a Kaukázus lábáig, valamint Szibériában, sőt újoncként is előfordul. Észak-Amerikában. Az évelő a lapos területeket kedveli, 500 méter feletti magasságban már nem található meg.
Használat
Az őshonos és ezért szívós nyílhegyet elsősorban könnyen kezelhető dísznövényként ültetik a kertben a kerti tó sekély vizű zónájában és más sekély vizű területeken. Különösen értékes, mint úgynevezett redukciós üzem. Ezek olyan növényfajok, amelyek teljesen természetes módon szűrik meg a vizet, és ezért vegyi adalékok nélkül is megőrzik egészségüket. A nyílhegy magányosan és négyzetméterenként maximum nyolc növényből álló kis tufákba is ültethető. Számos alkalmas ültetési partner is létezik, mint például a laza (bot. Lythrum), a törpe gyékény (bot. Typha minima) vagy a kékeszöld rózsa (bot. Juncus inflexus). Továbbá a nyilas nagyon jól harmonizál olyan fajokkal is, mint az európai tengeri kancsó (Bot. (Nymphoides peltata) vagy a különféle tavirózsa (bot. Nymphaea).
Megjelenés és növekedés
Az évelő, évelő vízinövény csomókban nő, és idővel számos futót alkot. A vízfelszín felett növő erős leveleknek köszönhetően a nyílhegy 30-50 centiméteres magasságot ér el, a föld feletti részek még tél előtt behúzódnak, és a növény gömbgumók formájában telel át a víz alján.. Ezeket az áttelelő gumókat a lábánál alkotja.
Ha a növény napos helyen van, mindig észak-déli irányba igazítja a leveleit. Ennek a viselkedésnek az a célja, hogy megvédje a leveleket a naptól, és természetes iránytűként is használhatja. Emiatt a nyílhegyet néha „iránytűnek” is nevezik.
levelek
Elvileg a nyílhegyen három különböző típusú levél található, amelyek mindegyike más alakú. A lebegő levelek például, amelyek mindig víz alatt vannak, szalag alakúak, és először keletkeznek. Csak ezután jelennek meg az első oválistól széles levelek a vízfelszín felett. Ezek vizuálisan a kapcsolódó békakanálra emlékeztetnek. A legvégén a névadó nyíl alakú levelek találhatók, amelyek a fajt olyan jellegzetessé teszik. A levelek, amelyek függőlegesen emelkednek a levegőbe, hosszú szárúak, háromszög alakúak. Ősszel a nyári zöld levelek megsárgulnak.
Virágok és virágzási idő
A fehér nyílhegy virágai, amelyek mindössze két-négy centiméter nagyok, június és augusztus között jelennek meg. Három sziromból állnak, amelyek hosszú, háromszögletű virágszárakon lépcsőzetes örvényekben vannak elrendezve, és rózsaszín középpontjuk van. A női virágok az alsó örvényeken, a nagyobb hímvirágok a felsőkön. A beporzást általában a lebegő legyek, de más rovarok is előírják.
Gyümölcsök
A virágzási időszak után nem feltűnő, apró diófélék fejlődnek. Ezek egy-egy szárnyas magot tartalmaznak.
Toxikus
A közönséges nyílhegy nem mérgező. Valójában a növény tövében található gumók még ehetőek is, ezért a fajt elsősorban Kínában (és más ázsiai országokban) termesztik fogyasztásra. A keményítőben gazdag, burgonyára emlékeztető ízű gumókat azonban az elkészítést követően meg kell hámozni, mert a héja sok keserű anyagot tartalmaz. A nyílhegygumókat különösen gyakran főzik meg és dolgozzák fel lisztté, amely főzéshez és sütéshez egyaránt alkalmas.
Melyik hely alkalmas?
Az alkalmazkodó és rendkívül robusztus nyílhegy napos vagy részben árnyékos helyet igényel egy álló vagy lassan folyó vízparton, például egy kerti tó vagy patak partján. Itt legfeljebb 40 centiméter mélységig kell elhelyezni a parton. A víznek is magas tápanyagtartalmúnak kell lennie, hogy a növény boldogulhasson benne.
Padló
Az Ideal egy tartósan nedves, humuszban gazdag és agyagos-iszapos altalaj, amelybe 5 és 30 centiméter közötti vízmélységbe ültethetjük a nyílhegyet. A vízfelszín felett és alatt egyaránt előforduló különböző levelek miatt a faj meglehetősen jól megbirkózik az ingadozó vízállásokkal.
A nyilfű helyes ültetése
Ültetéskor helyezze a nyílhegy gumókat közvetlenül a kerti tó sekély vizébe, és fedje le kaviccsal. Így elkerülhető, hogy kimosódjon. Egy növénycsoport esetében körülbelül hat-nyolc példányt kell ültetni négyzetméterenként. Magányos ültetésnél és kisebb kerti tavakban azonban célszerű speciális növénykosarakba ültetni a gumókat (1,00 € az Amazonon), hogy eleve megakadályozzuk, hogy elterjedjenek. Ennek a vonzó vízi növénynek a ültetésére a legjobb évszak a tavasz.
Öntözés és műtrágyázás
A beültetett nyílhegyeknél nincs szükség olyan gondozási intézkedésekre, mint az öntözés és a műtrágyázás, amíg a víz tápanyagtartalma megfelelő.
Vágd le helyesen a nyilfüvet
A csökkentő intézkedések szintén feleslegesek. Az ősszel sárgult növényrészeket csak tél előtt szabad lehalászni a vízfelszínről, de nem szabad levágni. A gumók a tavaszi növekedéshez szükséges tápanyagokat a szárból és lombozatból szívják fel, ezért azok idő előtti eltávolítása tápanyaghiányhoz vezet. Ennek eredményeként a nyílhegy többé nem hajt ki.
Nyilfű szaporítása
A Sagittaria sagittifolia ültetéskor gyakran meg kell akadályozni, hogy túlzottan elterjedjen, mivel a faj rendkívül szapora. A nyílhegy teljesen magától terjed mind az önvetéssel, mind az áttelelő gumóival, amelyek a számos futón fejlődnek. A növényt kifejezetten osztással is szaporíthatja, így rizómájával együtt kiáshatja és tetszőleges számú részre vágja. Minden szakasznak legalább egy hajtásnak kell lennie, majd újra használható egy új helyen. Legjobb tavasszal osztani, amikor amúgy is az új növekedés jelei mutatkoznak. Az áttelelő gumókat - szintén tavasszal - az anyanövényről is leválaszthatod, és külön ültetheted új helyre.
Télelés
Különleges téliesítési intézkedésekre nincs szükség, mivel a nyílhegy őshonos növényként kellően szívós. Ősszel behúzza a leveleit, és a bennük lévő tápanyagokat a gumókban raktározza el, amelyek a nyár folyamán a hegylábon képződnek, és végül a víz fenekére süllyednek. Tavasszal a növény ezekből a gumókból új hajtásokat hajt ki.
Betegségek és kártevők
A nyílhegy alapvetően problémamentes, ha betegségekről és kártevőkről van szó, és mindkettővel szemben ellenálló. Az egyetlen probléma, ami problémássá válhat, különösen a nagyobb tavakon, az éhes kacsák, amelyek a keményítőtartalmú gumókat is nagyon ízletesnek találják, és gyakorlatilag egyik napról a másikra egész populációkat esznek meg.
Tipp
Nem minden típusú nyílhegy fejleszt ehető gumókat. Ha érdekelnek az egzotikus zöldségek, próbáld ki a vizes diót (bot. Trapa natans). Ez a nagyobb kerti tavak nagy területeire is kiterjed. A fajt néha helytelenül vízi gesztenyének nevezik, pedig valójában az Eleocharis dulcis faj.
Fajok és fajták
A botanikusok körülbelül 40 különböző nyílfűfajt különböztetnek meg, amelyek a világ mérsékelt égövi trópusi vidékein honosak. A különféle nyílhegyfajok eredetüktől függően a házikertben vagy akváriumban mesterségesen kialakított víztestek telepítésére is használhatók. Az őshonos nyílfüvekkel ellentétben a trópusi vidékekről származó fajták nem szívósak. A nemzetség (bot. Sagittaria) a békakanál család (bot. Alismataceae) növénycsaládjába tartozik.
Changing Arrowhead (bot. Sagittaria latifolia)
Ez a faj, amely Kanadától Mexikóig őshonos, széleslevelű nyílhegyként is ismert, és ma már Európában is őshonos újoncként. A szívós, felfelé ívelő évelő feltűnően széles, nyíl alakú és fényes zöld leveleket fejleszt. 40 és 60 centiméter közötti magasságot ér el, és június és augusztus között szép fehér, enyhén rózsaszín virágokat mutat. A növény akár 40 centiméter mély vízbe is helyezhető, és úgynevezett áttelelő gumói segítségével telel át. De légy óvatos: a kacsák előszeretettel eszik ezeket.
Fűlevelű nyílhegy (bot. Sagittaria graminea)
Ez a faj Kanadából és az USA-ból is származik, és jól tűri a fagyot. Az évelő középzöld levelei lándzsásak, keskenyebbek, mint a többi nyílhegyfajé. A növény akár 40 centiméter magasra is megnövekszik, és cserépben, valamint kerti tavon vagy más mesterségesen kialakított vízfelületen is termeszthető. A szép, fehér virágok június és szeptember között jelennek meg.
Elárasztó nyílhegy (bot. Sagittaria subulata)
Ez a faj, más néven kis nyílhegy, az USA déli részének és Nyugat-Jáva meleg vidékein őshonos. Az akár 60 centiméter magasra megnövő vízinövény nem szívós, de az akváriumok kedvelt dísznövénye. Könnyen kezelhetőnek tekinthető, ezért kezdőknek is megfelelő. A kerti tavakba és más víztestekbe ültetett példányokkal ellentétben az akváriumban termesztett nyilasokat rendszeresen trágyázni kell – a növények tápanyagigénye magas.
