Számtalan fajta hajdina létezik – olyan sok, hogy lehetetlen összefoglalni őket egy útmutatóban. Minden országnak, ahol hajdinát termesztenek, megvannak a maga fajtái, amelyek gyakran jellemzőek az adott régióra. Könnyebb különbséget tenni a hajdina fajtái között, különösen az igazi hajdina és a tatár hajdina között.
Milyen hajdinafajták és fajták léteznek?
A hajdina fajtái a termőhelytől függően változnak, ide tartozik a Darja (Szlovénia), a Karintiai Hadn, Billy, Bambi, Pyra (Ausztria) és Hruszowska (Lengyelország). Legfontosabb fajai a közönséges hajdina (Fagopyrum esculentum) és a tatár hajdina (Fagopyrum tataricum), amelyek levél alakjában és szárszínében különböznek egymástól.
Minden országnak megvan a maga hajdina fajtája
A hajdina széles körben elterjedt Eurázsia és Kelet-Afrika számos országában. A világ különböző régióiban időnként nagyon eltérőek az időjárási és elhelyezkedési viszonyok – így nem meglepő, hogy az egyes fajták nem teljesen egyformák.
Íme néhány példa a különböző országokból származó fajtákra:
- Darja Szlovéniában
- (karintiai) Hadn, Billy, Bambi és Pyra Ausztriában
- Hruszowska Lengyelországban
- La Harpe Franciaországban
Melyik hajdinafajta a legjobb?
E kérdésre általánosságban nem lehet válaszolni. Általában azonban célszerű előnyben részesíteni a nagy ezermagtömegű, lehetőség szerint bizonyos késői vetéstűrőképességű fajtákat.
Másrészt kerülni kell a nyári takarókultúrára nemesített fajtákat – ezek nem alkalmasak gabonatermesztésre a fő termőhelyen.
Megjegyzés: Nincsenek különleges fajták a (saját) kertjéhez.
A legfontosabb hajdinafajták
A hajdinafajták besorolása és megnevezése sokkal egyszerűbb, mint a hajdinafajták – főleg, hogy csak az igazi hajdina (bot. Fagopyrum esculentum) és a tatár hajdina (bot. Fagopyrum tataricum) jelentős ebben az országban.
Mindkét faj a bohánka (bot. Fagopyrum) növénynemzetségébe tartozik a csomósfűfélék családjába (bot. Polygonaceae). A fő megkülönböztető jegy a levelek: a tatár hajdinában ezek általában szélesebbek, mint hosszúak. Ráadásul a szár színe termőidőben a tatár hajdinánál zöld, a hajdinánál piros.
Az összetevők tekintetében is vannak eltérések: Az igazi hajdinával ellentétben a tatár hajdina nem tartalmaz szalicilaldehidet, viszont naftalint igen. Mindkét anyag különösen észrevehető a szagláson keresztül.
Történelmi háttérinformációk a hajdináról
A hajdina eredetileg Közép-Ázsiából, különösen Mongóliából származik. Állítólag onnan a tatárok és a szaracénok hozták az iszlám országokon keresztül Európába.
Németországban állítólag a 13. század óta termesztenek hajdinát. Akkoriban elsősorban lápos és homokos talajokon szolgált megállóként. Gyakran használták lápokon is, valamint úttörő növényként a vágásos és égetett mezőgazdaság után.
