A finom és nagyon könnyen kezelhető zöldes leányzó (Nigella damascena) kedvelt nyári virág, amely - bár eredetileg a Földközi-tengerről származik - a 14. század óta dokumentálják szélességi köreinket. Bár az egynyári növény finom virágaival csak nagyon rövid ideig virágzik, magvai vagy magfejei mind a konyhában, mind dekorációs célokra használhatók.
Mi a különbség a zöldkömény és a feketekömény között?
A zöldes leányzó (Nigella damascena) és a fekete kömény (Nigella sativa) egyaránt a boglárkafélék családjába tartozó növényfajok. Ízben és tulajdonságaiban különböznek egymástól: a zöldben lévő leányzó magvai a rúdra emlékeztetnek, míg az igazi feketekömény szezámízű és gyógyhatású.
Szűz vidéken kontra feketekömény
A zöld leányzó (Nigella damascena), amelyet elsősorban dísznövényként használnak, a fekete köményhez hasonlóan a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozik, amely viszont a fekete köményhez (Nigella) tartozik. A nemzetség neve a fekete magvak színére utal, amelyek körülbelül két-három milliméteresek, mivel a latin „nigellus” szó „feketét” jelent. A zöldben lévő leányzó egyéb gyakori nevei a damaszkuszi feketekömény, a damaszkuszi kömény vagy a kerti feketekömény.
Különbség a zöldkömény és a feketekömény között
Az igazi feketekömény (Nigella sativa) megjelenésében nagyon hasonlít a zöldes leányzóhoz, de teljesen más íze és egyéb tulajdonságai vannak. A zöldben lévő leányzó a damaszcin alkaloidot tartalmazza, amely - túlzott fogyasztása esetén - enyhén mérgező. A feketekömény íze is kissé szezámra emlékeztet, míg a leánymagok kulináris értelemben inkább a rúzsra emlékeztetnek.
A leányzó magvai a zöldben a konyhában
A konyhában a zöld leányzó magvai őrölve vagy mozsárban is használhatók, de a mérgezésveszély miatt csak nagyon takarékosan. Ugyanúgy használják, mint a feketeköményt, bár a zöldkömény magvai nem ugyanazokkal a tulajdonságokkal rendelkeznek. A szűz különösen népszerű az édes ételekhez.
Szűz vidéken a természetgyógyászatban
Hagyományosan a zöldben lévő leányzót a természetgyógyászatban is használják, elsősorban puffadás ellen, de gyomor-, bél- és epebántalmakra is. A korábbi évszázadok népi gyógyászatában a magvakat szamárköhögés, hörghurut és asztma ellen is használták. Azonban egyetlen bizonyított gyógyászati hatást sem igazoltak klinikai vizsgálatok – ellentétben a feketeköményével.
Tipp
Egyébként feketeköményt - akárcsak a zöldben a leányzót - termeszthetsz a házi kertedben.
