Orchidea, női papucs vagy stendelwort: a varázslatos virágú orchideáknak nem kell feltétlenül távoli országokból származniuk. Ehelyett az őshonos szárazföldi orchideák gazdagítják a kert sokszínűségét, és kertészként ezen ritka növények termesztésével is jelentősen hozzájárul a fajok megőrzéséhez. Körülbelül 60 különböző faj él ebben az országban, amelyek trópusi rokonaikkal ellentétben inkább a talajban nőnek.
Mik azok a szárazföldi orchideák, és mely fajták alkalmasak a kertbe?
A szárazföldi orchideák olyan szárazföldi orchideák, amelyek különböző élőhelyeken, például szegény réteken, erdőkben vagy lápokon honosak. Az általában kellően szívós őshonos fajok, mint például a méhorchidea, a sisakorchidea vagy a kétlevelű erdei jácint alkalmasak a kerti termesztésre.
Eredeti és forgalmazás
A botanikus a „földi orchidea” kifejezést nem egy pontosan meghatározott nemzetségként érti, hanem egyszerűen szárazföldi vagy félepifita orchideafajként. A szárazföldi orchideák mind az öt kontinensen megtalálhatók, ahol sokféle élőhelyen élnek. Bár többségük a trópusokon és a szubtrópusokon őshonos, számos faj a mérsékelt és a mediterrán éghajlati övezetekben is őshonos – csak Németországban mintegy 60 különböző szárazföldi orchideafaj terem, de a kihalás veszélye fenyegeti őket, ezért szigorú természetvédelem alatt állnak..
Előfordulások
A szárazföldi orchideák különböző élőhelyeket népesítenek be. Sok faj mocsarakban és mocsarakban őshonos, mások lombhullató és vegyes erdőkben, szavannákban, sztyeppékben és más pusztaságban élnek. Ami azonban közös bennük, az az, hogy csak érintetlen élőhelyeken élnek, ezért soha nem találhatók meg intenzív mezőgazdasággal rendelkező régiókban. Egyes fajok egyfajta kulturális követőként is boldogulnak azáltal, hogy elhagyott fülkéket használnak – például elhagyott szőlőültetvényeket, kavicsbányákat stb. Sok szárazföldi orchidea azonban csak ott tud növekedni, ahol bizonyos gombákkal tud szimbiózisba lépni – az elsősorban nagyon szegény talajokon élő növények ezekre támaszkodnak saját tápanyagellátásukban.
Életciklus
A trópusi fajok kivételével a hűvös és mérsékelt éghajlati övezetekből származó szárazföldi orchideák bizonyos életritmusokat követnek, amelyeket a házikertben történő termesztés során is be kell tartani. Ezeket a fajokat azonban a laikusok nagyon nehezen tudják az ablakpárkányon termeszteni sajátos igényeik miatt. Ezért a kerti ágyásban a tenyésztés javasolt, amelyhez például az őshonos fajok tenyésztése ideális. Március-áprilisban nőnek, virágukat április és július között mutatják meg - fajtól függően -, majd a tél beállta előtt időben eltűnnek a többnyire föld alatti tárolórendszerükben, a rizómákban vagy gumókban.
Fajvédelem
Az intenzív mezőgazdaság és a növekvő urbanizáció eredményeként az őshonos orchideafajok populációja olyan mértékben lecsökkent, hogy ma már csak ritkán fordul elő vadon. Ezért most minden orchideafajra – nem csak a Németországban őshonosokra, hanem a trópusira is – vonatkozik a Washingtoni Egyezmény a veszélyeztetett fajokról. Ezért a vadon termő növények kiásása vagy szedése szigorúan tilos, és súlyos pénzbírsággal sújtható.
A veszélyeztetett szárazföldi orchideák kerti kultúrája jelentősen hozzájárul ezeknek a lenyűgöző növényeknek a megőrzéséhez. A szárazföldi orchideák kereskedelmét azonban egész Európában betiltották. Csak mesterséges nemesítésből származó növényekkel lehet kereskedni. A megbízható kereskedők mindig átadhatnak Önnek egy CITES-tanúsítványt („The Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora”), amely tartalmazza a származási országot és a mesterséges tenyésztés bizonyítékát. Sajnos sok fekete bárány van a piacon, akik illegálisan kereskednek a ritka növényekkel.
Megjelenés és növekedés
A legtöbb őshonos orchideafaj eléri a 15 centiméteres magasságot, és ennek megfelelően kicsi, de orchidea-jellegű virágokat fejleszt. Szépségük, ellentétben az egzotikus fajok hivalkodó pompájával, nem látszik azonnal, egyetlen kivétellel: a női papucsorchideákkal (bot. A Cypripedium hibridek gyakran tornyosuló virághajtásokat hoznak létre virágfürtekkel, amelyek legfeljebb tizenkét virágot tartalmazhatnak. Egyes női papucsfajok azonban nagy egyedi virágokat fejlesztenek.
Még ha a számos faj nagyban különbözik is egymástól növekedési formájukban és virágaik képződésében, mindegyikben van valami közös:
- a virágok különleges formája és jellegzetes szerkezete
- Ezek évelő növények, amelyek alapvetően a végtelenségig növekedhetnek.
- Mindig vannak tároló szervek a föld alatt vagy a föld felett, általában rizómák vagy gumók.
- Az orchidea magvak általában nem képesek kicsírázni szimbiotikus gombák nélkül.
- Az orchideáknak nincs karógyökere, helyette a másodlagos gyökerek mindig a hajtásból származnak.
Virágok
A földi orchideák nagyon változatos virágokat hoznak. Néhány faj egyedi virágokat fejleszt, a legtöbb esetben a virágok racemóz vagy hengeres virágzatba csoportosulnak. Maguk a növényekhez hasonlóan a legtöbb szárazföldi orchideafaj virágai is meglehetősen feltűnőek és kicsik. Egyes fajták azonban rendkívül vonzó formákat és színeket fejlesztenek ki, ami sok esetben a kifinomult túlélési stratégiának köszönhető: Kifinomult csapdákat képeznek az orchidea virágait beporzó rovarok számára.
Hely és talaj
Az, hogy a szárazföldi orchideák melyik helyet és szubsztrátumot részesítik előnyben, nagyban függ a kiválasztott fajtól. Alapvetően ezek három csoportra oszthatók, amelyek mindegyike különböző kerti helyeken virágzik.
Szegény rétek, szegény gyep
A száraz, tápanyagban szegény legelők és rétek ideális táptalajok számos ritka növény számára, legalábbis ha nem használják őket intenzíven. A különböző parlagfű (Ophrys) fajai éppúgy otthonosan érzik magukat itt, mint a piramis parlagfű (Anacamtis pyramidalis) vagy a bakhasú nyelv (Himantoglossum hircinum). Az itt termő föld alatti orchideáknak is sovány, száraz aljzatra és sok fényre van szükségük a kertben.
Erdők
Természetes, gyéren kezelt lombhullató és vegyes erdőkben a szárazföldi orchideák gyarapodnak alacsony fényigény mellett is. Itt megtalálhatók a dáma (Epipactis) különféle fajai, valamint olyan imádnivaló fajok, mint például a hosszú levelű erdei madár (Cephalanthera longifolia), amelyek általában az ösvény vagy az erdő szélén nőnek. Ha ezeket a szárazföldi orchideákat a kertben kívánják termeszteni, világos, részben árnyékos, humuszban gazdag talajú helyek javasoltak.
Lápok és mocsarak
A legtöbb kertben termesztett szárazföldi orchideának azonban nedves, savanyú talajú altalajra van szüksége, mert nedves réteken vagy lápokon honos. Különféle orchideafajok (Dactylorhiza) és mocsári homokfű (Epipactis palustris) virágoznak itt. Ideális egy speciális lápágyás kialakítása és telepítése, különösen a kerti tó vagy (mesterséges) patak közelében.
A föld orchidea öntözése
A legtöbb szárazföldi orchidea szeret állandóan enyhén nedves talajban lenni. Különösen meleg és száraz időben érdemes naponta ujjpróbával ellenőrizni, hogy a talajfelszín kiszáradt-e. Ha ez a helyzet, öntözzük meg az orchideákat puha, langyos vízzel. Ne használjon csapvizet, mert mint minden orchidea, a házi orchideák sem tűrik a meszet, és előbb-utóbb elpusztulnak. A legjobb az összegyűjtött esővíz. Ezenkívül soha nem szabad a levelekre és a virágokra önteni, hanem csak a gyökérkorongra. Hacsak bizonyos fajoknál nincs előírva, kerülni kell a víztorlódást.
Trágyázd meg megfelelően földorchideáját
A kertben ültetett föld alatti orchideák nem igényelnek további műtrágyát, amíg gond nélkül virágoznak. A virágzás hiánya lehet (de nem muszáj, más okok is lehetnek) a tápanyagellátás hiánya miatt. Szárazföldi orchideáinak előnyös a saját készítésű, káliumban gazdag comfrey trágyával történő trágyázás, amely elősegíti a virágzást és növekedést, valamint erősíti a növények védekezőképességét és télállóságát. Nyár végén/kora ősszel alkalmazzuk a főzetet, hogy a tápanyagokat a föld alatti tárolószervek fel tudják venni. Ezután talajtakarja be az ültetési területet levélkomposzttal.
Vágd le helyesen a földorchideát
Az orchideákat lehetőleg ne vágjuk vissza, hiszen a tápanyag-egyensúlyuk nagyban függ ettől. A növekedési és virágzási szakasz végén a növények a levelekből és a hajtásokból kivonják az összes megmaradt tápanyagot, és a rizómáikban tárolják. Tavasszal az elraktározott energia felszabadul, amikor az orchideák újra kihajtanak. Ha azonban a rizómák nem tudtak eleget raktározni, akkor végül nincs erejük az új hajtásokhoz. Ezért soha ne vágja le az elhervadt virágokat és hajtásokat. Ehelyett várja meg, amíg könnyű leszedni őket – ez annak a jele, hogy a növény kiengedi ezeket a részeket. Ugyanez vonatkozik a fő szárra is, amelyet csak közvetlenül a talaj felett vágott le, miután ősszel teljesen elh alt.további információ
Föld-orchidea szaporítása
Bár a szárazföldi orchideák virágzás után számos magot hoznak, a magszaporítás túl bonyolult a laikusok számára. Az orchidea magvak csak bizonyos szimbiotikus gombák segítségével tudnak csírázni, amelyekkel a növények az úgynevezett mikorrhizát alkotják. Alternatív megoldásként az orchideafajokat, például a női papucsot in vitro szaporítják, bár ez csak bizonyos laboratóriumi körülmények között lehetséges.
Reprodukció osztás szerint
Ehelyett az orchideabarát sokféle szárazföldi orchideát viszonylag egyszerűen szaporíthat osztással vagy a hagymák szétválasztásával:
- Ásd fel a női papucsot, és óvatosan előre-hátra hajlítva oszd több részre a fészket.
- Ásd ki a dámát, és vágd fel a rizómákat éles késsel öt-tíz centiméteres darabokra.
- Ásd ki az orchideákat, és vágd ketté a gumókat éles késsel.
Minden új szakaszon legalább két-három szemnek kell lennie, különben nem tud kicsírázni az új helyen. Csak a kifejlett, jól gyökerező szárazföldi orchideákat ossza szét, és soha ne fiatal növényeket az első néhány évében – ezek nem élik túl az eljárást. A legjobb idő az osztódásra a kora tavasz, amikor a téli pihenő fokozatosan véget ér, és az új hajtások még nem láthatók. Alternatív megoldásként ezt a szaporítási formát a virágzási időszak végén is elvégezheti.
Szaporítás izzókkal
Egyes szárazföldi orchideák, mint például a Pleione orchideák, nem oszthatók fel. Ehelyett ezek a fajok egynyári pszeudohagymákat termelnek, amelyeket tenyészhagymaként lehet használni. Virágzás után éles és tiszta késsel vágjuk le, és tegyük agyaggranulátummal és fertőtlenített kerti talajjal teli edénybe. A fiatal növényeket két évig ültetőben kell nevelni, és csak ezután ültetjük ki.további információ
Tipp
Az őshonos szárazföldi orchideák, mint például a népszerű orchideák, általában kellően szívósak. A fiatal növények azonban sokkal érzékenyebbek a fagyra, mint az idősebb példányok, ezért érdemes az őszi metszés után vastagon fenyő- vagy lucfenyőágakkal vagy (bükk)levéllel fedni őket, és így megóvni őket a téli balesetektől.
Fajok és fajták
Sokféle őshonos faj alkalmas a kertben, de néhány mediterrán vagy hasonló éghajlati régióból származó szárazföldi orchidea is otthon érzi magát kertünkben.
Őshonos szárazföldi orchideák a kertbe
- Méhecske parlagfű (Ophrys apifera): jellegzetes mintájú, szemet gyönyörködtető virágajkak, akár 50 centiméter magas, száraz, szegény rétekre, mészben gazdag altalajjal
- Leveletlen borbély (Epipogium aphyllum): krémfehér virágok, legfeljebb 30 centiméter magasak, árnyékos erdőkben, vastag humuszréteggel
- Bock-hasú nyelv (Himantoglossum hircinum): akár 100 centiméter magas, akár 100 egyedi virág is, krétás, napos, sovány gyepen
- Barna-vörös Stendelwort (Epipactis atrorubens): akár 80 centiméteres növekedési magasság, finom vanília illat, ibolya virágok, főleg száraz és meszes talajokon
- Hússzínű orchidea (Dactylorhiza incarnata): 10-12 centiméteres, lila virágok, nedves réteken
- Légyorchidea (Ophrys insectifera): akár 40 centiméter magas, jellegzetes barna virágok, szegény és száraz füvön, fenyőerdőkben
- Sisakos orchidea (Orchis militaris): akár 50 centiméter magas, számos világoslila virág, szikár és száraz rétek, fenyvesek
- Hím orchidea (Orchis mascula): akár 70 centiméter magas, lila virágok, szegényes réteken és árnyas erdőkben
- Gymnadenia conopsea: akár 80 centiméter magas, világos lila virágok, szegényes réteken, lápokon és vizes élőhelyeken
- Piramis kutyafű (Anacamtis pyramidalis): akár 40 centiméter magas, élénk rózsaszín vagy fehér virágok jellegzetes formában, mészben gazdag sovány gyep vagy ritka erdők
- Kétlevelű erdei jácint (Platanthera bifolia): akár 50 centiméter magas, finom, fehér virágú, vaníliás illatot áraszt, elegyes lombhullató erdőkben
